A Mackinac-sziget festői, bár kicsit esős sziget a Michigan- és a Huron-tó találkozásánál. A 19. század elején nagy biznisz volt errefelé a szőrme, a helyi vegyesboltban egymásnak adták a kilincset a prémvadászok. Egy ilyen napon, 1822. június 6-án kisebb tragédia történt: egy figyelmetlen vevő csőre töltött muskétája elsült, és közvetlen közelről telibe trafált egy másik vásárlót - írja az Index.hu.
Az áldozatot, bizonyos Alexis Bidagan St. Martint a gyomrán érte a lövés, a lövedék konkrétan ki is lyukasztotta a fontos emésztőszervet, mielőtt távozott St. Martin testéből. Ez a 19. század elején egy eldugott prémvadászfaluban nagyjából a halálos ítélettel volt egyenértékű, de azért a boltos gyorsan elszalajtott a közeli Fort Mackinac orvosáért, William Beaumontért. Beaumont nem fűzött sok reményt az alig húszéves St. Martinhoz. A férfi gyomra aztán mégis elkezdett gyógyulni és újra működni. A fiatalember lassan felépült, még ha nem is teljesen: a bőrön, illetve a gyomron keletkezett sebszélek összenőttek egymással, gyomorsipoly keletkezett. Magyarán a férfi hasán lyuk tátongott, amely egyenesen a gyomrába vezetett.
St. Martin sérülése elég komoly volt ahhoz, hogy ne folytathassa tovább a prémvadászok zord életét. Segélyért sem folyamodhatott, mert francia-kanadai volt, így nem jogosult anyagi támogatásra Mackinac környékén. Hazament volna Quebecbe, de Beaumont úgy vélte, a beteg nem élné túl az utat. Az orvos ezért - állítása szerint puszta emberbaráti szeretetből - szárnyai alá vette St. Martint: személyes cselédjévé fogadta, és fizetésért cserébe mindenféle munkákat végeztetett vele a ház körül. Néha pedig kísérletezett St. Martin gyomrával.
A kísérletek főleg abból álltak, hogy Beaumont mintákat vett St. Martin gyomortartalmából és gyomorsavából , illetve azt vizsgálta, hogy a férfi gyomra milyen mértékben emészt meg különféle ételeket. Madzagra kötött ételeket dugdosott a sipolyon keresztül a gyomorba, majd egy, két, három vagy még több óra múlva előhúzta azokat, és leírta állapotukat. Máskor hőmérőt vagy kisebb mintavevő kanalat dugott a nyílásba, egy alkalommal pedig az orvos még bele is nyalt a lyukba, hogy megtapasztalja, mennyire savas az üres gyomor.
A kísérletekkel töltött évek megviselték a pácienst, ezért hamarosan megszakította az együttműködést az orvossal, és visszatért Kanadába, ahol családot alapított, és normális életet élt. Hat gyereke született, 87 éves korában hunyt el. Élete során még többször is zaklatták orvosok és sarlatánok, próbálták rávenni kísérletekre, de St. Martin gyomra többet nem vett be ilyesmit. Halála után a férfi családja annyira tartott attól, hogy esetleg valamelyik vehemens próbálkozó kiássa St. Martin holttestét, hogy a napon tárolták a hullát, amíg annyira oszlásnak nem indult, hogy orvosi célokra alkalmatlanná vált - csak ezután temették el.