A gyógyszerkészítés hagyománya
A gyógyszerészek régen maguk készítettek minden orvosságot, hiszen akkoriban még nem voltak gyárak, melyek tonnaszám ontották volna a gyógyszereket. Minden patikusnak megvolt a maga receptje az egyes betegségek gyógyítására. Ezeket vitték tovább generációról generációra. Később, a gyógyszerészi tudomány szervezett oktatásának elindulásával kialakult a szakma által alkalmazott receptek gyűjteménye, melyeket mindenki használt, de ekkor is maradtak olyan készítmények, melyek egy-egy gyógyszertár különlegességei maradtak.
Ma miért van erre szükség?
Talán érthetetlen, hogy a modern világban miért kell egy patikában gyógyszerkészítéssel bajlódni, mikor meg is rendelhetnék a gyáraktól azokat. Tény, hogy ennek a tevékenységnek nagyrészt hagyományőrző szerepe van, viszont hasznos lehet abban az esetben, ha egy adott hatóanyagú készítmény hiánycikk, vagy az orvos a gyári összetételtől eltérően szeretné rendeli. Ráadásul az ott készített termékek tovább szélesítik az alkalmazható gyógyszerek palettáját.
A gyógyszerek egyedi előállításának két fajtája is lehetséges, az egyiknél az orvos utasításai alapján készítik a medicinákat, a másik fajtájánál egy hivatalos vényelőirat-gyűjteményben, a Szabványos Vényminták (latin nevén Formula Normales = FoNo) című könyvben leírtak alapján készül a gyógyszer. Ezt a receptgyűjteményt az Országos Gyógyszerészeti Intézet adja ki, és az ő szakembereik vizsgálják felül bizonyos időközönként.
Manapság már a FoNo-s készítményeket is készítenek gyárak. Ekkor a patika vezetőségének feladata eldönteni, hogy éri meg jobban neki. Megvenni a ható- és segédanyagokat, tárolni azokat, és igény esetén elkészíteni a gyógyszert, vagy egyszerűen csak készen megvenni. Esetenként a betegek is jobban járhatnak, ha gyári FoNo-s készítményt vásárolnak, ugyanis a gyár nagyobb tételben gazdaságosabban tudja gyártani azokat, mint mikor egy patikában tízesével készítik.
Milyen betegségek ellen jók?
Mivel a FoNo-s, illetve a saját titkos patikai receptek nagy része elég régi, így mondhatjuk, hogy azoknak a betegségeknek a kezelésére szolgálnak, melyeket különösebb diagnosztikai módszerek alkalmazása nélkül a régi időkben is felismertek, és már akkor is ismerték rá az ellenszert. Például vérnyomáscsökkentőt vagy koleszterincsökkentőt nem kaphatunk, de köptetőket, köhögéscsillapítókat, hashajtókat és lázcsillapítókat igen. A hatóanyagok egy része természetes eredetű, bár találunk újabb szereket is, hiszen ezt a receptgyűjteményt időnként felülvizsgálják.
5.-es biológiakvíz: hány veséje van egy embernek? – 10 kérdés az emberi testről
Sok testápolót, és más bőrápoló krémeket is készítenek helyben a patikák. Ezek a kozmetikai cikkek más-más gyógyszertárakban változó összetételűek lehetnek, és a receptjük még a másik gyógyszertár előtt is titkos.
Milyen gyógyszerformákat készítenek?
Szinte az összes gyógyszerformát elő lehet állítani patikában, megvan hozzá minden eszköz. A különböző oldatokat, emulziókat, szuszpenziókat sötét színű gyógyszeres üvegben adják ki. Ezek eltarthatósága elég rövid, az adagolás alapján kiszámolják ki a gyógyszerészek, hogy hány napig elegendő az a mennyiség, és annyi napot írnak rá eltarthatóság címén. Ugyanez a helyzet a kúpokkal, szem- és fülcseppekkel is. A kenőcsök 1, néha 6 hónapos lejárati időt kapnak. Nem is szabad ezeket a termékeket tovább tárolni, ugyanis a patikatisztaság ellenére az előállítás során nem lehet olyan mértékű sterilitást biztosítani, mint gyári körülmények között.
Egyes gyógyszerformák az idő múlásával azonban teljesen kihalnak, így van ez a pilulákkal is, amit helytelenül pirulának hívnak. A régen nyílt patikákban még megtalálhatók a készítésükhöz használt eszközök, bár ma már nagyon ritkán írják fel ezt a gyógyszerformát, ugyanis a tabletták és a kapszulák átvették a hatalmat.
Külsőleges - belsőleges
A gyógyszerek hatásának kifejtéséhez alapvető fontosságú a helyes alkalmazás. Ehhez tartozik annak ismerete, hogy milyen időközönként mennyit és hogyan kell használni belőle. Ezeket az információkat a gyógyszer tárolóedényére ragasztott kis cetlin, az úgynevezett szignatúrán tüntetik fel. A szignatúra színe is segíti a megkülönböztetést, hiszen a belsőleg alkalmazandó szerek kék, míg a külsőleges termékek piros szignatúrát kapnak. A külsőleges-belsőleges megkülönböztetés az alkalmazás helyétől függ. Azt tekintik belsőlegesnek, ami a tápcsatorna valamely részével érintkezik, így a bevételre szánt gyógyszerek, és a végbélkúpok is. Viszont az egyéb testnyílásokban alkalmazott készítmények mind külsőlegesek, például az orr- és fülcseppek, és a hüvelykúpok is.
Hogyan változik napjainkban a patikák gyógyszerkészítő szerepe?
Bár a régi időkhöz képest sokkal kevésbé jellemző, de ma is sok gyógyszertárban készítenek gyógyszereket, azonban egyre inkább csökken ez a tevékenység, mert a gyárak kész termékeket árulnak. A másik oka a háttérbe szorulásnak az Európai Unióhoz való csatlakozásunk, ugyanis Európa más országaiban nem is folyik ilyen tevékenység, hiszen a gyógyításnak bár hatékony, de nem elég modern eszközei.
Ez is érdekelhet
A magisztrális gyógyszerkészítés jelentősége csökkenésének ellenére megtanítják a gyógyszerészhallgatóknak az egyetemen, hiszen egy patikusnak tudnia kell gyógyszert készíteni.
