Mielőtt még bárki teljesítményfokozóra gondolna, el kell mondani, hogy nem erről van szó, csupán arról, hogy fájdalom nélkül jelentősen nő a sportolók teljesítménye. A fájdalmat viszont lehet placebóval enyhíteni.
Tulajdonképpen inkább az a meglepő, hogy nem előbb jutott valakinek eszébe ez a rafinált ötlet. Hiszen a placebók, bár némileg különböző módon és mértékben, de a gyógyászat valamennyi területén és szinte mindig hatnak. Ha nem így volna, nem kellene a gyógyszercégeknek költséges kettős vak vizsgálatokba ölni pénzüket ahhoz, hogy bizonyítsák, hatóanyaguk több, mint egyszerű placebo.
A sportolók jó része használ opioid hatóanyagot az edzések alatti fájdalmak csillapítására. Ez teljesen legális, mivel a montreali székhelyű Doppingellenes Világszervezet - WADA (World Anti-Doping Agency) - tiltása csak a verseny alatt alkalmazott opioid fájdalomcsillapítók alkalmazására vonatkozik.
Fabrizio Benedetti, a Torinói Egyetem neurológusa tanulmányában a sportolók becsaphatóságát vizsgálta. Edzésük során erős opioid fájdalomcsillapítót adtak a sportolóknak, majd a tréning következő hetében placebóval helyettesítették ezeket. Nem eredménytelenül: a placebo hatott.
A hatás feltétele az volt, hogy előtte arra tanítsák a szervezetet: a szertől a fájdalom elmúlását várhatja. A sportolók fájdalom nélkül szinte szárnyakat kaptak, és olyan teljesítményre voltak képesek, amelyekre a megerőltetett szervezet vészjelzései miatt amúgy nem kerülhetett volna sor. A kutató természetesen kétségbe vonja, hogy etikus volna ehhez a módszerhez folyamodni. Egy azonban biztos: az idegrendszer opioidokra adott válasza aktiválható, és az opioid fájdalomcsillapító és a placebo adása között eltelt egy hét arra utal, hogy hosszú távú hatással kell számolni.