Erőszakos múltunk az arcunkon díszeleg - állítják az amerikai kutatók. A biológusok azt állítják, hogy a robusztusabb homlok és állkapocs az ökölbe szorítható kézzel egy időben fejlődött ki, ami egyértelműen a harcban betöltött szerepre utal.
David Carrier professzor szerint a funkciója volt, hogy jobban védje az arcot az ütésektől.
"Amennyiben a kézhasználatunk fejlődése a küzdelmi magatartással áll összefüggésben, feltételezhető, hogy az elsődleges célpontnak számító arc hasonló evolúción ment keresztül a védekezés céljából. A mai emberek közötti összetűzés esetén is az arc számít fő célpontnak. Kimutattuk, hogy azok a csontok szenvednek leggyakrabban erőszak miatti törést, amelyeknek a sűrűsége a leginkább megnőtt az idők során" - magyarázta a kutató.
A járomcsontot , állkapcsot és nyakat.
Úgy tűnik tehát, hogy akad, ami 4-5 millió év távlatában sem változott. A tanulmányról nyilatkozó szóvivő úgy jellemezte a korai összecsapásokat, mint "a kocsmai verekedések történelmi változatait a nőkért és az élelemért".
Legjobban: