Beszélgetés közben gyakran vagyunk szarkasztikusak és mondunk egymásnak kegyes hazugságokat, ezt pedig a legtöbb ember észre is veszi: általában meg tudjuk mondani, hogy valaki mikor mond igazat és mikor viccel. Az Alzheimer- és Parkinson-kóros páciensek , autista spektrumzavarosok és hasonló idegrendszeri problémákban szenvedők viszont képtelenek ezt megkülönböztetni. A McGill Universityn egy olyan videógyűjteményt hoztak létre, amely segítségével a kutatók elemezhetik, hogy a megértési zavarok miből születnek, illetve a férfiak miért értik meg nehezebben a kegyes hazugságokat.
“Alaptézisünk az, hogy az emberek az esetek legnagyobb részében igazat mondanak”, állítja Kathrin Rothermich, a McGill kutatója. “A szarkazmusra és a kegyes hazugságokra tehát nem számítunk a beszélgetésben. Ezért is lehet nehéz észlelni ezeket.”
Rothermich és társa, Marc Pell két évet fordítottak arra, hogy rövid, előre megírt és alkalmanként igen furcsa jelenetekből álló videógyűjteményt készítsenek, amelyekben az látszik, hogy emberek hogyan reagálnak egymás mondataira különböző szituációkban és ezekből hogyan derülnek ki igazi szándékaik. A videókat egészséges, idegrendszeri problémákban nem szenvedő önkénteseknek mutatták meg: arról akartak megbizonyosodni, hogy a jelenetekben látható karakterekről elmondható-e, mikor őszinték, mikor viccelnek, illetve hogy milyen hangbeli, illetve arcbeli jelek árulkodtak szándékukról. A kísérlet során az derült ki, hogy az emberek általában meg tudják mondani, hogy a beszélgető felek mikor ugratják egymást, illetve hogy mikor mondanak igazat.
A dolog azonban már korántsem annyira egyszerű, amikor szarkasztikusan beszélnek egymással. Érdekes módon a nők sokkal könnyebben veszik észre a szarkazmust az esetek nagy részében – a férfiak csak akkor észlelték nagyobb százalékban, amikor barátok között játszódó rövidfilmekben játszották el a színészek a szarkazmust.
A videókból kiderül, hogy nemcsak a hanglejtés árulkodik a beszélgetők igazi szándékáról, hanem az arckifejezések, a gesztusok, de még az egymással beszélgető emberek kapcsolata is hozzájárul annak felismeréséhez, hogy őszinte vagy kevésbé őszinte mondatokról van-e szó. Ez persze természetes, hiszen teljesen más hangnemet engedünk meg barátainkkal szemben, mint amit a főnökünkkel használnánk. Ezt azért érdemes kihangsúlyozni, mert a témában zajló kutatások eddig csak a hangból észlelhető jelzésekre koncentráltak, arckifejezésre és gesztusokra már kevésbé.
Forrás IFL Science