Pszichológusok nemrégiben folytatott kísérletei most azt mutatják, hogy az altruizmus a környezet hatására alakul ki és egyáltalán nem olyan jellemvonás, amellyel együtt születünk.
2006-ban egy 18 hónapos gyermekekkek folytatott kísérlet arra mutatott rá, hogy a gyermekek akkor is hajlandóak voltak segíteni a kutatóknak, ha azok nem kérték őket rá vagy nem jeleztek nekik. Mindez egybevágott azon elmélettel, amely szerint az altruizmus velünkszületett jelenség: mindez pedig számos későbbi kísérlet visszatérő eredménye is. Ugyanakkor Rodolfo Cortes Barragan, a Stanford egyik pszichológiaszakos diákja és Carol Dweck, a Lewis and Virginia Eaton pszichológiaprofesszora úgy véli, hogy az altruizmus ennél jóval komplexebb jelenség.
A kutatók új kísérletében 34 egy-, illetve kétéves gyermeket vizsgáltak. Két csoportra választották őket: az egyikben a kísérletet folytató kutató labdázott a gyermekekkel és beszélgetni próbált velük, majd "véletlenül" lelökött egy tárgyat az asztalról és azt figyelte: a gyermekek segítenek-e felvenni azt - a 2006-os kísérlet pont így zajlott.
Az eltérés azonban a másik csoportban mutatkozott. Itt mind a gyermekek, mind pedig a kísérletvezető külön-külön kaptak egy labdát, amivel játszhattak , a kísérlet többi eleme ugyanúgy zajlott. Azon gyermekek, akik az első csoportban voltak, háromszor olyan esélyesen voltak hajlandóak felvenni az asztalról leesett tárgyat, mint azok, akik egyedül játszottak. Amikor a kísérletet idősebb gyermekekkel végezték, azok kétszer olyan esélyesen voltak hajlandóak segíteni. Mindez arra utal, hogy az altruista viselkedést inkább kialakított kapcsolatok alakítják, mint az ösztönök.
A velünkszületett altruizmusról az eddigi elméletek azt állítják, hogy evolúciós szempontból hasznos módszer: az ösztönös figyelem és gondoskodás kölcsönös gondoskodásban teljesedik ki, ez pedig túlélési esélyeinket növeli. A jelenlegi vizsgálatok birtokában azonban lehet, hogy a tudatos túlélési vágy, az alkalmazkodóképesség és az utánzás, összefoglalva: a környezet tehet erről.
"Érdekes, hogy a játékot követően a gyermekek jobban megbíztak abban az emberben, akivel együtt játszottak", mondta Barragan. "Ilyen bizalom birtokában könnyebben elsajátítható a világ, hiszen könnyebben tudnak személyes és társas sikereket elérni."