Tudnunk kell, hogy a szúnyogokat több tényező is mozgatja, amikor táplálékot keresnek maguknak. Először is: vonzza őket a szén-dioxid, amit kilélegzünk. Testünk melege is szerepet játszhat, de amikor már közel kerül hozzánk, a legjobban a potenciális táplálék bőrének illata számít leginkább.
Korábbi tanulmányok rámutattak már, hogy a 0-s vértípus, a terhesség és a sörfogyasztás mind kívánatosabbá tehetnek minket; ezek a kutatások mind egy-egy szúnyogfajra fókuszáltak. De többszáz szúnyogfajt különböztethetünk meg és mindnek különböző preferenciái vannak; szerencsére csak a nőstények szívnak vért, mivel a szaporodáshoz tápanyagokra van szükségük.
Érdekes, hogy egy tanulmány szerint azon szúnyogok, amelyek a maláriát terjesztik (ez az Anopheles gambiae faj), imádják a világ egyik legbüdösebb sajtjának is titulált Limburger sajtot. Az a baktérium, aminek a Limburger jellegzetes szagát köszönhetjük, kapcsolatot mutat a lábujjaink között élő baktériumokkal is - így már nem meglepő, hogy a szúnyogok imádják a büdösebb lábakat . De például az Aedes aegypti faj képviselői nem reagálnak erre az illatra, ami csak azt példázza, hogy mindegyik fajt más mozgatja. (Ugyanakkor még a maláriafertőzés is bevonzhat egyes szúnyogokat.)
És míg a szúnyogriasztó készítmények kutatásai gőzerővel zajlanak, érdemes megjegyeznünk például azt, hogy míg egy kirándulás esetén biztos lesz legalább egy ember, akit nagyon megcsipkedtek a szúnyogok, ez nem jelenti azt, hogy a többieket békén hagyták volna - mi is mind másképpen reagálunk rájuk. Azok, akik nem vagy alig reagálnak rájuk, azt gondolhatják, nem is csípték meg őket. Ami veszélyes: egyetlenegy csípés is elég ahhoz, hogy elkapjunk egy betegséget egy szúnyogtól. Ha azon is legalább annyit gondolkodnánk, hogy hogyan és milyen szúnyogirtót használjunk, mint azon, hogy miért csípnek meg gyakrabban, mint másokat, lehet, előrébb járnánk.
Legjobban: