Az őssejtek a test bármely szövetének újranövesztéséhez alkalmasak lehetnek, de nehéz hozzájuk jutni. Az embriókban természetesen nagy számban előfordulnak, de kinyerni belőlük csak az embrió elhalásával lehet.
Az évek során a kutatók találtak más forrásokat, ahonnan a különböző szövetekké alakítható őssejt kinyerhető, például a felnőttek vizelete tartalmazza egy fajtáját. De Elena Levtchenko, a belgiumi Catholic University of Leuven munkatársa szerint a koraszülött gyermekek sokkal jobb forrásnak bizonyulhatnak. Kollégáival a 31. és a 36. hét között született babák vizeletmintáját vizsgálták és keresték bennük az őssejteket.
Ami biztos, hogy a koraszülöttek vizeletében rengeteg őssejt van, sokkal több, mint a felnőttekében. Olyan nagy mennyiségben, hogy Levtchenko szerint szinte bármilyen terápiában fel lehet használni őket. Ennek oka az lehet, hogy a magzat veséi folyamatosan fejlődnek a születésig, ezért a koraszülöttek veséje még ebben a szakaszban van.
5.-es biológiakvíz: hány veséje van egy embernek? – 10 kérdés az emberi testről
Ráadásul a babákból nyert őssejtek képesek megvédeni más sejteket a sérüléstől. Mikor a csapat a ciszplatin nevű, rákkezelésben használt mérgező (a daganatos sejteket elpusztító) gyógyszerrel támadta meg a felnőtt vese sejteket, azok mind elhaltak. De mikor a babák vizeletéből nyert őssejtet is hozzáadták a kísérlethez, a sejtek egy része ugyen szintén elhalt, másik részük azonban regenerálódott és túlélte a beavatkozást.
A kutatók most az őssejteket olyan felnőtt szerveken tesztelik, amik már túl öregek vagy sérültek ahhoz, hogy átültetéshez használják őket. A cél, „felturbózni” a veseszöveteket, hogy a szervek életet menthessenek.
A következő lépés Levtchenko szerint az lesz, hogy az őssejtek fent említett védőképességét alkalmazzák először állatok, majd emberek esetében. Elméletük szerint van lehetőség arra, hogy megmentsék a betegség miatt sérült veséket. Ha az eljárás sikeresnek bizonyul, valószínűleg a jövőben koraszülött babák vizeletéből nyert őssejtbankok fognak alakulni.
Forrás: New Scientist
Ez is érdekelhet
