Azt például korábbi kutatásokból tudjuk, hogy a kreativitást kifejezetten serkenti, ha elzárjuk magunkat érzéki ingerektől. Ilyen környezet például az úgynevezett sensory deprivation tank, amelyben teljesen ki tudjuk blokkolni az összes ingert. Ez utalhat arra is, hogy az emberek okozta stimuláció nem mindig tudja fejleszteni a kreatív érzéket és sokszor még csökkentheti is.
Maga az ötlet, hogy egy emberekkel teli környezet módosíthatja kreatív képességeinket abból az ötletből származik, hogy a kultúrára evolúciós folyamatként gondoljunk: ebből következőleg a kultúra két különböző mentalitás közötti egyensúlyra törekszik: az egyik a kísérletezés (az új genetikai változatok létrehozása), a másik pedig a másolás (a legjobb változatok megtartása és továbbörökítése). Mindez kulturális téren kifejezetten érzékelhető: gondoljunk csak például a Tumblrre, ahol nagyon erősen megkülönböztethetőek a saját tartalmat gyártó, illetve az újraposztoló trendek.
Ugyanakkor pedig egy közösségben hasznos, ha csak az emberek egy százaléka kreatív, ennek pozitív hatásait könnyen lehet érzékelni, ahogy az ötletek "áthaladnak" a csoporton. Viszont ha túl sok a kreatív potenciál egy közösségben, az el is szigeteli a kreatívokat és a legjobb ötletek sem fognak gyorsan elterjedni. Ez például felvet rögtön két kérdést:
5.-es biológiakvíz: hány veséje van egy embernek? – 10 kérdés az emberi testről
- jó lenne, ha mindenki ugyanannyira lenne kreatív?
- mi az ötletgyártók (kreatívok) és az ötleteket hasznosítók, másolók (imitátorok) ideális megoszlása?
Milyen legyen a <a href="https://www.hazipatika.com/psziche/karrier/cikkek/nem_munkakerules_a_teaszunet_itt_a_magyarazat_ra/20141216105720" target="_blank">kreatívok</a> és imitátorok megoszlása?
Míg a kreatívok és az imitátorok ideális aránya egy társadalomban kifejezetten számszerűsítettnek és a valóságtól elrugaszkodottnak tűnhet, ilyenekkel kapcsolatban is folytak már kutatások. A használt számítógépes modell (EVOC) eredményei szerint ha mindenki csak imitálni képes, semmi sem történik.
Ha viszont mindenki csak ötletekkel rukkol elő, az ötletek lassan fejlődnek, mert mindenki ötleteléssel van elfoglalva, nem azzal, hogy egy társának szellemi munkáján dolgozzon tovább. Az ideális arány 2:1, azaz kétszer annyi kreatív legyen, mint imitátor (és ez a megoszlás sok kreatív életére igaz, ha a kreativitást kicseréljük az egyedül töltött munkára, az imitálást pedig a kreatív munkával kapcsolatos beszélgetésekre, tanulásra, kutatómunkára).
Mennyire legyenek kreatívak az emberek?
Leijnen & Gabora 2009-es kutatása szerint minél kreatívabb az adott szellemi elit, annál kevesebb tagnak kell lennie az adott közösségben, ezt pedig 2013-as kutatásaik is ugyanúgy megerősítették. Bár a kreatívok folyamatos újdonságforrások, ők maguk blokkolják az ötletek terjedését, ha sokan vannak. Az imitálás, az ötletek ismétlése, a legjobb ötletek megőrzése és továbbörökítése borzasztóan fontos kulturális szempontból (és egy-az-egyben az evolúciós folyamatokat idézi). Ha a kreatívok legjobb ötleteit megőrizzük azzal, hogy lemásoljuk őket, a legjobb ötletek megmaradnak a társadalomban. Pont emiatt nagyon nem szerencsés egy társadalomban az, ha mindenki kreatív.
A kutatások más konklúziókkal is szolgáltak: például azok az emberek, akik jobb minőségű kulturális termékeket gyártanak, folyamatosan kapják a lehetőségeket arra, hogy tovább gyártsák ezeket, míg azok, akiknek rosszabb minőségű kulturális termékek kerülnek ki a kezeik közül, ők esélyesebben válnak imitátorra és másolják mások ötleteit.
Az a felvetés is az említett kutatásokkal kapcsolatban jelent meg, hogy a kreatívok nem csak azért izolálják magukat másoktól, hogy könnyebben tudjanak koncentrálni munkájukra, hanem azért is, mert így nem kapnak olyan társadalmi visszajelzéseket, amelyek miatt kénytelenek lennének tudatosan vagy öntudatlanul limitálni kreativitásukat . Az egyre sűrűbb társadalmi közegekben egyre nehezebb is amúgy izolálni magunkat mások tudatos vagy öntudatlan manipulációitól.
Ez is érdekelhet
Érdekes felvetést csatolt mindehhez Kiley Hamlin pszichológus is, aki szerint a lányok sokkal inkább hajlamosak kreativitásukat csorbítani társadalmi nyomás hatására, mint a fiúk, ami miatt a lányok, nők sokkal könnyebben szorulhatnak imitátori pozícióba. Minél jobban imitálunk, annál jobban szorulunk rá az alkotás helyett, ami veszélyes is lehet: minél többet alkotunk, annál kreatívabbak maradunk és a kreatív folyamatokra nem csak új ötletként vagy munkaként tudunk tekinteni, hanem szórakozásként is.
