Minden remény megvan rá azonban, hogy a tudomány olyan műszíveket alkot, amelyek éppen olyan jól funkcionálnak, mint a születésünkkor kapott hús-vér szervünk – állítja a Verge hosszú elemző cikkében .
A műszívek egyelőre csak a szívelégtelenség és a szervátültetés közötti időszak áthidalására szolgálnak. Addig még nem jutottunk el, hogy a mesterséges szívek teljesen helyettesíthessék a természeteseket.
A műszívekre azért van hatalmas szükség, mert csak az Egyesült Államokban folyamatosan mintegy 4000 ember vár szívátültetésre, de évente csak 2300 transzplantálható szív áll rendelkezésre.
Az emberi szív egy valóságos erőmű, amely képes naponta ezer liter vért keresztülpumpálni a testünkön. Helyettesítése egy műanyag vagy fém eszközzel különösen nehéz, mivel a mesterséges szívnek hibátlanul és megállás nélkül működnie kell, amihez sok energiára van szüksége. Ezt pedig valahogyan elő kell állítani.
Szívünk egyenesen a vérünkből kap energiát. Az elektronika azonban még nem fejlődött odáig, hogy egy gép képes lenne erre, így a mesterséges szívek meghajtásáról külső elemek gondoskodnak vagy az energiaellátás a fali konnektoron keresztül történik.
A SynCardia mesterséges szívének beültetésekor a sebészek részben eltávolítják a beteg szívet, és beépítik a hordozható meghajtót a helyén. Az eszközből két cső jön ki a beteg hasfalán át, és csatlakozik a külső áramforráshoz, amelyet egy hátizsákban lehet hordozni.
Egy készülék ára mintegy 125 ezer dollár, amihez még hozzájönnek az orvosi és szolgáltatás költségek is. Így egy ilyen eszköz beültetésének költsége akár az 1 millió dollárt is elérheti.
A jövőbe enged betekintést az AbioCor cég megoldása, amellyel szintén klinikai fázisban vannak a kísérletek. Az akkumulátorokat ugyan a testen kívül helyezik el, de nincs vezetékes kapcsolat köztük és a műszív között. Az energiát úgy továbbítják, hogy a bőr alá ültetett tekercs indukció útján kap energiát egy külső áramforrástól, s így képes feltölteni a közvetlen energiát szolgáltató beültetett akkumulátort.
Forrás: Techinsider.io