1974-ben a dél-koreai Szöul kertvárosában egy anyuka egészséges egypetéjű ikreknek adott életet. Nagy volt az öröm, a kislányok szépen fejlődtek, a család boldog életet élt. Aztán két évvel később felfoghatatlan tragédia történt: az egyik iker elveszett egy piacon. Annak ellenére, hogy szülei országosan kerestették, például egy eltűnt személyekről szóló televíziós műsorban is felléptek, a kislányt nem sikerült újraegyesíteni a családjával, és végül egy amerikai házaspár fogadta örökbe. Noha a hírek nem szóltak arról, hogy milyen körülmények között tűnt el a gyermek, majd hogy került az Egyesült Államokba, és ott koreai vagy más származású nevelőszülők nevelték-e, ez tulajdonképpen nem is lényeges ahhoz a felfedezéshez képest, amelyet 44 évvel később történt tettek róluk.
Az elveszett kislány, aki az USA-ban nevelkedett, egyáltalán nem tudta, hogy vannak testvérei. Egészen addig, amíg 2018-ban be nem nyújtotta a DNS-mintáját egy, a családtagok újraegyesítését célzó dél-koreai programba. Két évvel később kapta meg a hírt, hogy nemcsak egypetéjű ikertestvére van, hanem egy másik testvére is (a biológiai szüleinek lett még egy harmadik gyermeke is). Miután újraegyesítették őket, az egypetéjű ikrek kitöltöttek egy sor tesztet, amely a többi között az intelligenciájukat és mentális egészségüket mérte fel.
A személyiségük hasonló
Kiderült az is, hogy az értelmi különbségek mellett az ikrek személyiségének általános beállítódása hasonló volt. Például mindketten kimondottan lelkiismeretesek voltak, vagyis céltudatosak, kötelességtudók, teljesítményfókuszúak. A kutatók szerint a hasonlóságaik annak ellenére fennmaradtak, hogy különböző élettapasztalatokat szereztek és eltérő otthoni környezetben nevelkedtek.
A Koreában nevelkedett iker például arról számolt be, hogy szeretetteljes és harmonikus családi otthonban nőtt fel. Az örökbefogadott nővér már keményebb gyermekkort említett, amelyet a rendszeres konfliktusok és az örökbefogadó szülők válása is nehezített. Ennek ellenére a testvérpár önértékelése azonos pontszámot ért el, és nagyon hasonló mentális egészségi profilt mutattak. Utóbbi a kutatók szerint a felnőtt személyiségfejlődésre gyakorolt mérsékelt genetikai hatásnak köszönhető, amely független a környezettől.
A testvérpár orvosi története is közös volt: mindketten átestek egy műtéten, amelynek során daganatot távolítottak el a petefészkükből. Az ikerpár nyilvánvalóan különbözött egymástól kulturálisan. Az Egyesült Államokban nevelkedett testvér inkább individualista szemléletet mutatott, míg a Koreában nevelkedett testvér inkább kollektivista értékeket vallott. Hogy az eltérő értelmi képességeket az ikrek eltérő neveltetése okozta-e, azt természetesen nehéz megmondani, bár a kutatók megjegyezték, hogy az Egyesült Államokban nevelkedett nővér három korábbi agyrázkódást szenvedett, ami befolyásolhatta kognitív képességeit.
A kutatók szerint egyetlen esetből nem szabad messzemenő következtetéseket levonni, noha értelemszerűen nagyon ritkák az olyan esetek, amikor az ikreket külön nevelik. Az eset azonban alighanem így is lenyűgöző betekintést nyújt az emberi egyedfejlődést befolyásoló genetikai, kulturális és környezeti tényezők sokszínűségébe.