A nyaki verőerek a hétköznapi életben általában nem láthatók, így a szobrokon sem szokták megjeleníteni őket. A reneszánsz művész azonban tökéletesen ábrázolta munkáiban, köztük a Dávid megalkotásakor. "A véna tisztán kirajzolódik Dávid kulcscsontja fölött" - írta tanulmányában Daniel Gelfman, az indianapolisi Marian Egyetem kutatója. Az amerikai tudós tavaly nyáron látta a szobrot Firenzében, és azonnal feltűnt neki ez a részlet.
Többet tudott az orvosoknál
A nyaki verőér akkor emelkedik ki, ha megnő a vérnyomás vagy valamilyen diszfunkció áll fenn, de Dávid fiatal, tehát nála az erős izgalmi állapot okozza ezt. A szobor alkotásakor azonban William Harvey még nem írta le a keringési rendszer igazi működését, erre csak az 1600-as években került sor. A márványból készült Dávid-szobor viszont 1501 és 1504 között született, tehát Michelangelo tudása több mint 100 évvel megelőzte a tudományt.
A bibliai hőst ábrázoló szobor egyébként 5,17 méter magas, és napjainkban a firenzei művészet egyik legmegbecsültebb műve. A szobrot eredetileg a firenzei katedrálishoz rendelték Michelangelótól - más próféták szobraival együtt -, de végül a Palazzo Vecchio előtt állították ki a Piazza della Signorián 1504. szeptember 8-án.
A szobrot 1873-ban vitték be a firenzei Galleria Dell'Accademia épületébe, és később Dávid másolatát helyezték el a téren.
Legjobban: