Bár az első éjszaka hatás ( first-night effect – FNE) már igen régóta ismert jelenség, de a tudomány előtt a lényege rejtély maradt. A FNE olyan ismerős és következetesen megjelenő dolog, hogy az alváskutatók a klinikai környezetben mért első éjszaka adatait eldobják, mivel tudják, hogy a szokatlanság miatt ezek az információk használhatatlanok.
A Brown University kutatói Yuka Sasaki vezetésével kezdte el a jelenség alaposabb feltárását. A csapat azt akarta tudni, hogy miért áll elő az FNE, és hogy van-e haszna.
Fejlett képalkotó eljárásokkal pillanatfelvételeket készítettek alvó agyról, s a csapat részletes képet szerzett az alvás során végbemenő agyi folyamatokról az első éjszakán egy új helyen.
Sasakit és csapatát meglepték a mérési eredmények. Azt találták ugyanis, hogy az első éjszakai alvás, az agy baloldali féltekéjében sokkal kevésbé volt mély, mint a jobboldalon. A két félteke nem aludt egyenlő mennyiségben, s érezhetően különböző mintákat tudtak megfigyelni.
A kísérlet második szakasza azt mutatta, hogy a bal agyfélteke érzékenyebb volt a külső hangingerekre alvás közben. Amikor a csapat ugyanazoknál végzett méréseket a második éjszaka, a túlzott érzékenység a bal agyfélben már eltűnt.
Nem az ember az egyetlen, amely ilyen agyi viselkedést mutat. Más állatokat is ismertek, amelyeknek az agyuk egyik fele alszik, míg a másik éber. A tengeri emlősökről és néhány madárról ezt már tudjuk. Ez a fajta aszimmetria lehetővé teszi az agy számára, hogy azonosítsa a veszélyesnek ítélt hangokat.
Egy harmadik kísérletben a csapat arra kérte a résztvevőket, hogy érintsék össze finoman az ujjukat, ha hangot hallottak miközben alszanak . Sasaki megállapította, hogy az első éjszakai alvás során (a másodikkal összehasonlítva) a résztvevők nagyobb valószínűséggel reagáltak, és a válaszuk is sokkal gyorsabb volt.
Forrás: MNT