Hogy ez a népi tapasztalat mennyire fején találta a szöget, azt csak nemrég igazolták egy egészen új tudományág, a neuro-közgazdaságtan kutatói, akik a pénzügyi döntések mögött lefutó mentális folyamatokat vizsgálják, és igyekeznek megérteni – írja az Index.hu ismeretterjesztő blogja.
A neuro-közgazdaságtan leghíresebb kísérletében a tesztalanyoknak 20 dollárt (kábé 5500 forintot) adtak, aztán fMRI-géppel megfigyelték az agyi aktivitásukat miközben különféle termékek képeit mutatták nekik, amelyeket ott helyben megvehettek a kapott pénzből. Ha nem kellett nekik semmi, megtarthatták a húszast. A Carnegie Mellon egyetem kutatói azt tapasztalták, hogy az agy fájdalomközpontja aktivizálódott minden egyes alkalommal, amikor az alanyok az árcédulákat meglátták, méghozzá annál nagyobb intenzitással, minél magasabb árat láttak. A fájdalomközpont aktivitása mindig akkor volt a legerősebb, amikor az illető eldöntötte, hogy megveszi az adott árut.
5.-es biológiakvíz: hány veséje van egy embernek? – 10 kérdés az emberi testről
További kutatások azt is bebizonyították, hogy a szép új, ropogós bankjegyek kiadása jobban fáj, mint a rongyos-gyűrötteké, illetve hogy annál intenzívebb a fájdalominger, minél tovább látjuk az árat a vásárlási folyamatban . Ilyen szempontból egy taxis utazás a taxiórán ketyegő összeggel egy merő tortúra.
A legérdekesebb tanulsága a vizsgálatoknak azonban az volt, hogy a fájdalomszignál nem jön létre, ha kártyával fizetünk. Egyszerűen azért, mert a hitelkártyák nem léteznek elég régóta ahhoz, hogy az evolúció be tudta volna drótozni az agyunkba, hogy a kártya lehúzása is fizetés.
Ez is érdekelhet
Forrás: Index.hu
