Mielőtt a kérdést megválaszolnánk, tudnunk kell pontosan, hogy miként működik a csiklandozás folyamata. Bőrünk alatt többmillió idegvégződés van, amelyek riasztják agyunkat, ha megérintünk valamit. Az érintések által kiváltott ingereket, nyomást, fájdalmat, hőérzetet a szomatoszenzoros kéreg, a boldogságérzetet pedig az elülső cinguláris kéreg dolgozza fel. Ezek közös működése eredményezi csiklandozás érzetét.
A csiklandozásnak két jól típusa van: az egyik a knismesis , amit akkor érzünk, ha egy tollpihével végigsimítják a karunkat. Jóval erősebb ennél a második, gargalesis: ez egy jóval erősebb csiklandozás, amit általában velünk csinálnak, akaratunk ellenére, ettől pedig akár nevetőgörcsöt is kaphatunk. Míg az elsőt még elő tudjuk idézni magunknak, a másodikra már garantáltan nem vagyunk képesek.
5.-es biológiakvíz: hány veséje van egy embernek? – 10 kérdés az emberi testről
A csiklandozás érzését a bőrünk alatt található idegvégződések okozzák Ez az oka annak, hogy nem tudjuk megcsiklandozni magunkat. MRI-s vizsgálatokból kiderült, hogy a kisagyunk riasztja az agyunk többi részét, amikor meg akarjuk csiklandozni magunkat. Emiatt gyakorlatilag érzékelhetetlenné tompul az élmény az agy számára.
Felmerülhet a kérdés, hogy mi történik akkor, ha a nem rendesen működik együtt a szomatoszenzoros kéreg, illetve az elülső cinguláris kéreg - ilyenkor ugyanis lenne esélyünk megcsiklandozni magunkat. Néha igen - a skizofrének ugyanis képesek erre, vélhetően pont azért, mert agyuk a viselkedésüket nem saját magukhoz, hanem valamilyen más külső forráshoz köti.
Forrás: HowStuffWorks
Ez is érdekelhet
