A gumi- vagy kígyóemberek olyan előadóművészek, akik extrém hajlékonyságukról híresek, vagyis olyan mozdulatokat is képesek végrehajtani, amelyeket egy átlagos hajlékonysággal rendelkező egyén nem. A hajlékonyság tulajdonképpen azt jelzi, hogy milyen tartományban képesek mozogni az ízületek, illetve a hozzájuk kapcsolódó izmok. Minél hajlékonyabb valaki, annál nagyobb ez a mozgástartomány.
A hajlékonyságban számos anatómiai elem játszik szerepet, például az ízületek, az inak, az izmok, a kötőszövetek, sőt még a zsírszövet is. A hajlékonyság egyénenként eltérő mértékű, de bizonyos mozgásformákkal jelentősen javítható. Az idő előrehaladtával a hajlékonyságunk is csökken, és az ízületek mozgástartományának csökkenése bizonyos betegségekre is utalhat. Az egyéni jellemzőkön kívül külső tényezők is szerepet játszhatnak a hajlékonyság mértékében, például a ruházat, sőt az időjárás is.
Az úgynevezett hipermobilitás azonban a szervezet szinte minden ízületét érintheti, és esetenként súlyos betegségek jele is lehet. A hipermobilitással rendelkező emberek akár az ujjaik ízületeit is képesek külön-külön mozgatni vagy hátra tudják hajlítani a térdízületüket. A különböző trükkök mellett a hipermobilitásnak veszélyei is lehetnek, például az ízületek könnyebben elmozdulhatnak, instabilitásuk pedig húzódásokhoz, gyulladásokhoz, ízületi fájdalomhoz, ficamokhoz, vagy korai oszteoarthritiszhez vezethet.
5.-es biológiakvíz: hány veséje van egy embernek? – 10 kérdés az emberi testről
A hipermobilitás sokszor azzal jár együtt, hogy az érintett szervezete nem reagál megfelelően a fájdalomcsillapítókra. A hipermobilitáshoz társult betegség lehet például a fibromyalgia , a krónikus fáradtság szindróma, de a különböző szorongásos zavarok is. A hipermobilitás különösen veszélyes lehet a várandós nők számára, a terhesség hónapjai alatt ugyanis a szervezet változó hormonjai az ízületekre is hatással vannak, felkészítve azokat a magzat növekedésére és a szülésre. A hipermobil ízületekkel rendelkező nőknél ez rendkívül komoly fájdalommal is járhat.
A hipermobilitás érinthet egy-egy ízületet, de a szervezet összes ízületét is, és a hátterében állhat például valamilyen genetikai rendellenesség (a hipermobilitás sokszor több családtagot is érint), a csont vagy az ízület abnromális alakja, de az is, hogy valakinek az agya egyszerűen nem képes megfelelően érzékelni az egyes testrészek térben való elhelyezkedését. A hipermobilitás több összetett szindómának is a tünete lehet, ezek általában a kötőszöveteket érintik. Ezek közé tartozik többek között az Ehlers-Danlos szindróma vagy a Marfan-szindróma .
A hipermobilitás mértékét általában egy kilenc elemből álló pontozási rendszerrel mérik, ezzel például azt vizsgálják, hogy az illető mennyire képes hátrahajlítani a térdét vagy a könyökét. A hipermobilitás kezelésénél a cél a sérülések, a fájdalom, az ízületi gyulladás vagy a csontot érintő betegségek megelőzése. Nagyon fontos, hogy az érintett fizikailag jó állapotban legyen, mert ezzel megelőzhetőek a sérülések. Általában olyan alacsony intenzitású sportokat javasolnak nekik, mint a pilates vagy a tai chi. Az ízületi fájdalmak ellen meleg vagy jeges borogatásokat is érdemes kipróbálni, de gyógyszerekkel is enyhíthetik azokat.
Ez is érdekelhet
