A paleoantropológia az emberi intelligencia legkorábbi megjelenését a Homo erectushoz (jelentése: "felegyenesedett ember") köti, amely a méretéhez képest kivételesen nagy agyvelővel rendelkezett. A tudósok szerint utóbbi nem lett volna lehetséges állati fehérjék és bizonyos, csak az állati eredetű táplálékban megtalálható mikrotápanyagok fogyasztása nélkül. A bevett és a nagyközönség szemében tudományosan is bizonyított teória szerint a vörös húsok fogyasztása tett minket emberré, amely folyamat ráadásul robbanásszerűen, kétmillió évvel ezelőtt kezdődött. Ám egy új kutatás megcáfolja ezt a népszerű teóriát - írja az IFLScience .
Már a nagyi is húst evett
A húsevés már kétmillió évnél korábban megjelent az előembereknél, így az ekkortájt bekövetkező, robbanásszerű agytérfogat növekedést nem lehet kizárólag a húsevés számlájára írni - derült ki a Proceedings of the National Academies of Sciences című folyóiratban megjelent tanulmányból. Az ebben ismertetett kutatás szerint számos olyan régészeti leletanyag is bizonyítékot szolgáltat a korai húsfogyasztásra , amely a kétmillió éves "intelligencia-robbanásnál" régebbi korból származó. Csak Kelet-Afrikában 59 lelőhelyet vizsgáltak, ahol 1,2-2,6 millió éves emberi maradványokat találtak, temérdek állati eredetű csont társaságában. A csontokon fellelhetők a kövek karcolásának nyomai, amik egyértelműen jelzik, hogy rendszeresen húst ettek az akkor ott élők. A kutatás eredménye röviden olyan, mintha azt mondanánk: már a Homo erectus nagymamája - a Homo habilis vagy az Australopithecus africanus - is evett húst, csak ezt eddig nem tudtuk, mert a kutatók alaposabban nem vizsgálták.
A következtetés ellenőrzéséhez a tudóscsoport összehasonlította azon karcolásnyomokkal tarkított csontok lelőhelyeinek számát az egy adott időszakhoz köthető, karcolásnyomokkal ellátott csontok számával, és ehhez figyelembe vették, hogy a nyomok a különböző rétegtani szinteken eltérő mértékben maradtak épek. Az eredményeket minden alkalommal összevetették az adott lelőhelyen végzett ásatások mennyiségével. Végül megállapították, hogy a kisebb agyú Australopithecus is bőven evett húst, és nincs bizonyíték arra, hogy a Homo erectus a felegyenesedésének időszakában bármennyivel is több állati eredetű táplálékot fogyasztott volna.
Nem ástak elég mélyre
Vagyis a 2 millió éve élt emberelődünk nagy húsevő volt, de ebből még nem kellene arra következtetnünk, hogy a húsevés miatt fejlődött ki a későbbi emberekre jellemző intelligenciája - írta a lap. A lelőhelyek elemzése egyértelműen kétségbe vonta a fenti tétel igazságát, és kimutatta, hogy az intelligencia és a húsevés közötti összefüggés csak a régészeti mintavételezés torzítása miatt jött létre. Mivel a kutatások elsősorban a Homo erectus maradványaira koncentráltak, ezeken a lelőhelyeken elkerülhetetlenül sok, kő okozta vágás nyomát őrző csontot találtak. Ha egy kicsit mélyebbre vagy máshol is ástak volna, akkor újabb csontot találtak volna korábbi korokból, de az ásatások kizárólag a körülbelül kétmillió éves lelőhelyekre koncentrálódtak - állítják a tanulmány szerzői.
Másik probléma, hogy a leletekből nem derülhet ki, hogy valójában milyen gyakran evett húst az előember. A gyümölcsök és bogyók nem kövesednek olyan jól, mint a csontok, így nagyon kevés fogalmunk van arról, hogy a hús a Homo erectus étrendjének gyakori része volt-e, vagy csak alkalmi csemegének számított. Lehetséges ugyan, hogy a húsfogyasztásnak volt köze őseink agyának hirtelen megnövekedéséhez, mivel a belek nagyjából ugyanebben az időben zsugorodtak össze, de a más elméletek által megjelölt okok - mint például a tűz felfedezése és hasznosítása vagy a nyelvhasználat - is ugyanolyan hihetőek. (Kutatók azt feltételezik, hogy a Homo erectus kezdte a tüzet használni, illetve a nyelv kialakulásának első hulláma is hozzá köthető.)
"Azt hiszem, ez a tanulmány és eredményei nemcsak a paleoantropológiai közösséget érdekelhetik, hanem mindazokat az embereket, akik jelenleg a húsevésről szóló vita valamelyik szószólójának véleményére alapozva hozzák meg az étrendjükkel kapcsolatos döntéseiket" - nyilatkozta Andrew Barr, a George Washington Egyetem munkatársa, a tanulmány vezető szerzője.