A fejlett világ jelentős részében már évszázadok óta a monogám párkapcsolat a társadalmilag elfogadott, míg a rendszeres félrelépőket legalább rossz szemmel illeti a közösség. Megszámlálhatatlan generációval korábban, őseink életmódja viszont egészen más volt, ők nem fogadtak örök hűséget az életük végéig. Már csak azért sem, mert az életük vége jóval korábban eljött, mint azt manapság megszokhattuk: mikor a betegségek, a rossz életkörülmények és az elégtelen táplálkozás miatt az emberek még alig élték meg a 30 évet, a fajfenntartás felülírta a monogámia elveit. A férfiaknak az utódnemzés, a nőknek a szülés volt mielőbbi feladat, és mindkettőhöz a megfelelő párt kellett megtalálni viszonylag rövid idő alatt. Ilyenkor nem csak a férfiaknak kellett szorgosan szórni a magvakat, de a nők számára is kellett "vésztartalék", ha az eredeti párral nem lenne sikeres a kapcsolat.
A Texasi Egyetem kutatói arra keresték a választ, hogy a társadalom fejlődésének kötelező velejárója-e a monogám párkapcsolat. Az előzmények ismeretében elsősorban abból a hipotézisből indultak ki, hogy az embereknek szükségük van folyamatos párcserékre, hogy az ideális, legjobban funkcionáló kapcsolatot ki tudják alakítani. Arra jutottak, hogy az emberekbe genetikailag kódolva vannak az afférok, melyek egyfajta "párkapcsolati biztosítékként" funkcionáltak számukra. Erre a korai időkben a nőknek volt különösen nagy szükségük, mivel ők jobban függtek a csoporttól, amiben éltek, egyedül kisebb esélyük volt a természet viszontagságaival szemben. Talán ezért is élhet a sztereotípia, hogy a gyengébb nem csalfább. "Az eredeti társ elhagyhatta, meghalhatott, vagy a kapcsolattal járó értékeiből veszíthetett, ezért a nőnek szüksége volt alternatívára, hiszen nem maradhatott egyedül" - vélekednek a kutatók.
A monogámia felé a letelepedő ember tette meg az első lépéseket. Ahogy a vadászó-gyűjtögető életmódról az emberek elkezdtek átállni a mezőgazdálkodására, a nagyobb populációk miatt a szexuális úton terjedő betegségek továbbadásához is tér nyílt. Ez megmagyarázhatja az olyan társadalmi normák felé való elmozdulást, amelyek az egy szexuális partnernek kedveztek a többel vagy a sokkal szemben. Ha a populáció mérete megnőtt, a szexuális úton terjedő betegségek miatt csökkent a termékenységi ráta, ha a férfiaknak több partnerük volt. Ezért a párzási viselkedés úgy változott, hogy az előnyösebb legyen a csoportnak, azaz a monogámia került előtérbe.
Ez is érdekelhet
Forrás: Independent
5.-es biológiakvíz: hány veséje van egy embernek? – 10 kérdés az emberi testről
