A Kaliforniai Egyetemen, Nathaniel Dominy, antropológus munkatársaival 50 világos- és sötétbőrű egyetemista, valamint a világ különböző tájairól származó népcsoport összesen több mint 200 tagjának nyálából készült mintát és szájnyálkahártya-sejtet vizsgált. Meglepő módon a nyálmintákban igen eltérő koncentrációkban volt jelen a keményítő emésztésében kulcsszerepet játszó amiláz enzim. A szájnyálkahártya sejtekben a nyálamiláz gyártásához szükséges AMY1 gén jelenlétét vizsgálták, és azt találták, hogy a génnek akár 15 példánya is lehet a sejtekben. Azért e nagy szám, mert minél több ilyen gén található, annál nagyobb mennyiségben termelődik a keményítőbontó enzim. Ezzel egy időben az is kiderült, hogy a csimpánzok ugyanebből a génből igen keveset tudnak felmutatni szájnyálkahártya-sejtjeikben, összesen két kópiát. Nem is esznek szívesen keményítőben gazdag étkeket, inkább a könnyen emészthető gyümölcsöket kedvelik.
Dominy és munkatársai ezzel közvetlen összefüggés nyomára bukkantak az öröklött genetikai adottságok és a táplálkozás között. Ez önmagában nem meglepő, ugyanakkor az összefüggésnek további folyományai is vannak. A szibériai jakut nép tajgai például vadászatból és halászatból élnek, tehát táplálékuk aránylag kevés keményítőt tartalmaz, s lám sokkal kevesebb AMY1 génnel is rendelkeznek, mint mondjuk a rizsevő japánok. Dominy szerint teljesen fölösleges egy véletlen génmutációra várni. Az életkörülményekhez való alkalmazkodás egyszerűbb módja, ha a szükséges génből több példányt gyárt le a szervezet.
Dominy tovább megy, és elméletében azt állítja, hogy a Homo sapiens evolúciós sikeréhez jelentősen hozzájárul nyálának rendkívül nagy amiláztartalma. Így a többi főemlőshöz képest sokkal jobban tudta hasznosítani a környezetében megtermő, keményítőben gazdag táplálékot, majd főzéstudományával tovább tudta gazdagítani keményítődús étrendjét. Márpedig a gondolkodásban elöljáró emberi agynak igen sok energiára van szüksége, ami ily módon az összetett szénhidrátokból jól fedezhető volt.
A tudósok érdeklődéssel fogadták a kutatás hírét. Egyesek ugyan kevésnek tartják a vizsgált populációk és kísérleti személyek számát, de abban egyetértenek, hogy az összefüggés nem véletlen, s valóban magyarázatot adhat az ember evolúciójának egyes kérdéseire, valamint a génállományban található génkópiák számára. A vizsgálatnak az is határt szab, hogy kevés embercsoport fogyaszt ma már keményítőben kifejezetten szegény táplálékot.
5.-es biológiakvíz: hány veséje van egy embernek? – 10 kérdés az emberi testről
Ez is érdekelhet
Forrás:
www.the-scientist.com
