A betegek néha semmit sem hajlandók tenni a szubklinikai hipertireózis nevű rendellenesség ellen, mert gyakran tünetekkel sem jár. A kutatás eredményei szerint azonban az orvosoknak és a betegeknek is komolyan kellene venniük, és megfelelő módon kezelniük kéne annak érdekében, hogy megelőzhessék a szívbetegség, a csontbetegségek és a halálozás kockázatának növekedését - állítja Dr. Kenneth Burman, a Washington Hospital Center endokrinológusa.
Az megjelent tanulmány szerzői 10 kutatás eredményeit elemezték, amelyekben összesen közel 53 ezer ember vett részt. Az eredmények azt mutatták, hogy a szubklinikai hipertireózisban szenvedő résztvevők 24 százalékkal nagyobb valószínűséggel haltak meg a kutatási időszakban, 29 százalékkal nagyobb valószínűséggel haltak meg szív eredetű rendellenességekben, és 68 százalékkal nagyobb valószínűséggel szenvedtek pitvarfibrillációban.
Burman ugyanakkor hozzátette, hogy a korai halálozás és a szívbetegségek kockázata még a megnövekedett kockázat ellenére is alacsonynak számított. A kutatási időszakban például a normális pajzsmirigy-hormon szinttel rendelkezők 16 százalékáról 18 százalékra nőtt a halálozás kockázata a szubklinikai hipertireózisban szenvedő alanyokban. A pitvarfibrilláció kockázata azonban jelentős mértékben megugrott.
5.-es biológiakvíz: hány veséje van egy embernek? – 10 kérdés az emberi testről
Mi a teendő? Burman elmondása szerint az orvosok gyakran először a gyógyszerekhez nyúlnak, aztán a műtéthez vagy a radioaktív jóddal végzett kezeléshez. Pedig a gyógyszerek felvetnek egy fontos kérdést: állandóan gyógyszeren kell tartani őket akkor is, amikor jól érzik magukat, a gyógyszerek pedig mellékhatásokkal járnak?
Ez is érdekelhet
Dr. Nicolas Rodondi, a tanulmány társszerzője úgy véli, hogy a kezelést akkor kell fontolóra venni, amikor a beteg bizonyos kockázati csoportokba tartozik, és csak akkor, ha pajzsmirigy-hormon szintje a három hónappal későbbi szűréskor is rendellenes marad. A kutatás következő lépéseként meg kell erősíteni az elemzés eredményeit, és meg kell határozni, hogyan segíthet a kezelés csökkenteni a rendellenességek kockázatát a betegekben.
Legjobban: