Jenner 1749. május 17-én Berkeleyben született egy lelkész nyolcadik gyermekeként. Az elemi iskola után egy helyi seborvos mellett szerzett alapos gyakorlati és felületes elméleti tapasztalatokat az orvoslásról. Huszonegy éves korában a kor híres sebésze, John Hunter tanítványa lett, aki azt a tanácsot adta neki: "ne spekulálj – próbáld ki".
Jennert fiatal korától izgatta a kor legrettegettebb betegsége, az évente több százezer áldozatot követelő fekete himlő. A betegséget élete során majdnem mindenki elkapta, és minden második súlyosabb beteg bele is halt, ám a túlélők bár örökre elcsúfultak, védettséget szereztek. A kórnak ellenszere nem volt, annak ellenére, hogy régóta kísérleteztek azzal, hogy az enyhe változatot elkapott betegek hólyagját nyílt sebekbe dörzsölve vagy a porrá tört vart felszívva szándékosan okozzanak fertőzést. Ezzel azonban nem értek célt, sőt: sokszor a betegség súlyos, halálos változatát idézték elő.
Fekete himlőre tehénhimlő
Jenner gondolatait az a népi babona indította el, hogy aki megkapta a tehénhimlőt, azt már nem fenyegette a fekete himlő. Azt is megfigyelte, hogy a lovak hasonló betegségével megfertőzött emberek között is ritka a himlő, és elhatározta: a tehénhimlő váladékát fogja felhasználni emberek immunizálására.
1796 tavaszán egy tehenészlány jelentkezett nála kiütésekkel, ő pedig tehénhimlőt diagnosztizált. Jenner úgy érezte, eljött az idő a gyakorlati próbára: 1796. május 14-én óvatosan megvágta James Phipps, kertésze nyolcéves kisfiának karját és beledörzsölte a tehenészlány kezén lévő himlőhólyag nedvét. A gyermek el is kapta a betegséget, néhány napig lázról, fejfájásról, étvágytalanságról panaszkodott, de a tünetek gyorsan elmúltak.
Jenner hat héttel később már egy valódi himlős beteg himlőhólyagjának nedvével fertőzte meg a fiút, nem kis kockázatot vállalva. Nagy megkönnyebbülésére a fiú nem lett beteg sem ekkor, sem pedig újabb, fertőzéseket kiváltó esetekben sem. A ma már etikailag elfogadhatatlannak minősülő kísérlet hatalmas lépést jelentett az orvostudomány történetében.
Vakcina a tehén latin elnevezése után
Jenner a védőoltásnak a vakcina nevet adta a tehén latin elnevezése, a vacca után. Érdekesség, hogy annak a tehénnek a bőre, amelytől a tehenészlány a betegséget elkapta, ma az orvos egykori londoni alma matere, a St. George's University könyvtárában látható.
Jenner 1797-ben rövid beszámolót küldött a Royal Societynek, de elutasították, mondván: a társaság tagjainak fölöttébb óvatosnak kell lenniük, nem tehetik kockára megbecsültségüket, nem terjeszthetnek a tanult testület elé olyan irományt, amely szöges ellentétben áll az elfogadott ismeretekkel, ráadásul ennyire hihetetlen. A következő évben ezért saját költségén adta ki "A tehénhimlő néven ismert variola vaccina betegség okainak és hatásának vizsgálata" című, újabb eseteket is ismertető könyvét, különösebb visszhang nélkül.
5.-es biológiakvíz: hány veséje van egy embernek? – 10 kérdés az emberi testről
Ezután megpróbált Londonban önkénteseket toborozni az oltáshoz, de három hónap alatt egyetlen jelentkező sem akadt. Tudós körökben fanyalogtak, a lapokban a tehénhimlővel beoltottakat szarvakkal és tehénfejjel ábrázoló gúnyrajzok jelentek meg.
A saját fiának adta be
Csak hazatérve tudott újabb oltásokat beadni, egyebek között saját fiának is, és a fényes siker meggyőzte az embereket. A védőoltás gyorsan terjedni kezdett, s ahol bevezették, meredeken csökkeni kezdett a halálozások száma, Angliában az elsők között a királyi családot oltották be. Oroszországban az első beoltott gyermeket Vakcinovnak nevezték el és a nemzet költségén taníttatták ki.
A kötelező oltást elsőként 1806-ban a Luccai és Piombinói Hercegségben vezették be, a brit parlament csak 1853-ban hozott erről törvényt. Jenner számtalan kitüntetést kapott, London díszpolgára, számos egyetem díszdoktora lett. Csak a szakma nem ismerte el: a londoni orvosi kollégium úgy fogadta volna tagjai sorába, ha felvételi vizsgát tesz, ő azonban úgy vélte, a himlőoltás elég ajánlólevél.
Az immunológia atyja
Az immunológia atyjának is nevezett orvos élete végéig szülőhelyén praktizált, egészen 1823. január 26-án bekövetkezett haláláig. Egykori háza ma múzeum, több helyen szobrot is emeltek a tiszteletére, 2002-ben a BBC listáján bekerült a 100 leghíresebb brit közé, a Holdon pedig krátert neveztek el róla.
Ez is érdekelhet
Bár a himlő elleni oltás végleges módszere csak hosszabb gyakorlati kísérletezés után alakult ki, mert még nem ismerték hatásmechanizmusát, Jenner új korszakot nyitott a fertőző betegségek elleni küzdelemben. Az egykor legfélelmetesebb kór utolsó természetes esetét 1977-ben regisztrálták, s az Egészségügyi Világszervezet 1980-ban megszűnt betegségnek nyilvánította a fekete himlőt.
