A jelenség neve: arcpareidolia. Abban az esetben beszélünk erről, ha arcszerű formákat látunk bele egyébként élettelen tárgyakba. Ez lehet akár egy folt a falon, egy felhő az égen, vagy akár egy ház, amelynek nyílászárói éppen jó kompozícióban helyezkednek el egymáshoz képest. A Queenslandi Egyetem pszichológiai karának kutatói szerint mindez gyakoribb az újdonsült anyák esetében, összehasonlítva más nőkkel – írja az ausztrál felsőoktatási intézmény közleménye.
Dr. Jessica Taubert, a kutatás vezetője szerint a különbség oka talán a hormonokban keresendő. Egészen pontosan a oxitocin állhat a háttérben, amelynek szintje megemelkedik a szülést követően a szervezetben. „Ismert, hogy az oxitocin csökkenti a stresszt, javítja a hangulatot és elősegíti az anyaság olyan folyamatainak beindulását, mint például a szoptatás. Így tehát közrejátszhat abban a fokozott érzékenységben is, amely a tárgyakban történő arcfelismerésre irányul” – fogalmazott a szakember.
A hormonok befolyásolhatják az arcfelismerést
A kutatócsoport egy korábbi, 2022-es tanulmányban kimutatta, hogy a mindennapi tárgyakban felvillanó arcok nemét hajlamosabbak vagyunk férfiként azonosítani, mintsem nőként. A kutatás publikálása után Taubert és munkatársai több olyan nővel is kapcsolatba kerültek, akik elmondásuk szerint szülés után gyakrabban tapasztaltak arcpareidoliát. Ebből adta magát egy újabb vizsgálat ötlete.
Ezúttal 379 nőt vontak be egy kísérletbe, köztük 79 olyan anyukát, aki a megelőző 12 hónapban szült, 84 várandós nőt, valamint 216 nem várandós alanyt. Mindannyiuknak egy képgyűjteményt mutattak, benne valódi arcokat ábrázoló, arcszerű struktúrákat tartalmazó mindennapi tárgyakat bemutató, illetve olyan tárgyakat feltüntető fotókkal, amelyeken semmilyen arcszerű mintázat nem volt látható. A résztvevőknek egyesével kellett értékelnie, hogy mely képeken látnak arcokat. Az így kapott eredmények alapján kiderült, hogy szülés után a nők fogékonyabbak az arcpareidoliára.
„Tudjuk, hogy agyunk fokozottan érzékeny mindenre, ami kicsit is hasonlít egy arcszerű struktúrára, és hogy ez kulcsszerepet játszik abban, hogy beazonosítsuk az emberi arcokat a környezetünkben. Mostanáig azonban nem gondoltuk, hogy ez a fajta érzékenység az arcpareidoliára változik a különböző életszakaszokban” – mondta el Taubert. Hozzátette, felfedezésük elsőként veti fel annak lehetőségét, hogy a hormonoknak is kihatásuk lehet azokra az alapvető vizuális folyamatokra, amelyek lehetővé teszik az arcfelismerést. A kutatócsoport tanulmánya a Biology Letters című folyóiratban jelent meg.
Legjobban: