Most három, a gombák és növények közötti szimbiózis vizsgálatával foglalkozó biológus is azt állítja, hogy ezeket a médiában gyakran felbukkanó állításokat nem támasztják alá eléggé az eddigi vizsgálatok. Justine Karst (Albertai Egyetem), Melanie Jones (British Columbia Egyetem) és Jason Hoeksema (Mississippi Egyetem) szerint nem kérdés, hogy létezik a wood wide web alapjául szolgáló közös micéliumhálózat, de valódi jelentőségéről és funkciójáról hosszú évtizedek kutatómunkája ellenére még mindig keveset tudunk – számol be az elméletről a Qubit.
A kutatók a Nature Ecology and Evolution szaklapban megjelent tanulmányukban az erdei micéliumhálózatok több évtizedes szakirodalmát tekintették át. Ez a hálózat akkor jön létre, amikor egy genetikailag egy egyednek tekinthető mikorrhiza gomba kettő vagy több növény gyökereit fizikailag folytonosan összekapcsolja. Az ilyen struktúrák elméletileg képesek lehetnek növények között különféle anyagokat és molekulákat szállítani, ami akár arra is kihathat, hogy melyik növény marad életben.
Karst és munkatársainak publikációja egy alapos elemzés a közös micéliumhálózat (CMN) kutatásának jelenlegi állásáról. Valós problémákat fogalmaznak meg, hiszen sok olyan állítás kering a médiában, amely sok esetben megalapozatlannak tűnik tudományos szemszögből, illetve csak egy a tudományos eredményeket magyarázó alternatív hipotézisek közül – kommentálta a Qubitnek a tanulmányt Parádi István egyetemi adjunktus, az ELTE TTK Növényélettani és Molekuláris Növénybiológiai Tanszékének kutatója.
A DNS-minták elemzése lehet a bizonyíték
Az olyan, úgynevezett mikoheterotróf növények, amelyek a szerves molekuláik felépítéséhez szükséges szenet a más növények gyökereit kolonizáló mikorrhiza gombáktól szerzik be, a kutatók szerint erős bizonyítékot adnak arra, hogy léteznek micéliumhálózatok. A hálózatok méretére és az általuk összekötött növényekre olyan kutatások adják a legmegbízhatóbb információt, amelyek a mikorrhizás gyökerekből vett gomba- és növényi DNS-minták elemzésén alapultak. Ezek a kísérletek a kutatók szerint képesek a hálózatok térbeli folytonosságát igazolni, de az időbeli tartósságukról nem adnak információt.
A genetikai módszerek fáradságos és intenzív terepmunkát igényelnek, ezért eddig csak két erdőtípusban, összesen öt ilyen vizsgálatot végeztek. Emiatt nem lehet kijelenteni, hogy a micéliumhálózatok világszerte, valamint az egyes erdők nagy részében elterjedtek lennének. Az ilyen típusú kutatások korlátait mutatja, hogy erdőkben eddig csak három, főként fás növényeket összekötő gombafaj és két fafaj kapcsolatait térképezték fel a segítségükkel.
Sok még a megválaszolatlan kérdés
A kutatók azt állítják, hogy a micéliumhálózatok széles körű elterjedtségére limitált bizonyítékok vannak, leginkább azért, mert hiányosak a szerkezetükről és időbeli változásukról rendelkezésre álló terepi információink. Az egymáshoz közeli gyökereket gyakran ugyanaz a mikorrhizafaj kolonizálja, ami arra utal, hogy a gombák által teremtett összeköttetések valószínűleg gyakoriak, de az nem világos, hogy ezek elég hosszan is léteznek-e ahhoz, hogy legyen valami funkciójuk.
Ez is érdekelhet
Karst és munkatársai szerint a micéliumhálózatok potenciális evolúciós és ökológiai jelentősége ellenére a terepi vizsgálatok azt sem igazolták egyértelműen, hogy azon keresztül növények erőforrásokat adnak át egymásnak, és hogy ez kihat a növények teljesítményére és szaporodására. A vizsgálatok kiértékeléséből arra következtetnek, hogy minden olyan értelmezés esetén, miszerint a micéliumhálózaton anyagok áramlanak, vagy az segíti a fiatal növények fejlődését, az eredmények a micéliumhálózatok nélkül is megmagyarázhatók. Ez persze nem azt jelenti, hogy ezek a hatások nem léteznek, csak azt, hogy még nem igazolták őket minden kétséget kizáró módon.
5.-es biológiakvíz: hány veséje van egy embernek? – 10 kérdés az emberi testről
