A a The Telegraph készített beszámolót.
A kutatók azt feltételezik, hogy az erős naptevékenység idején megnövekedett UV-sugárzás károsítja a fejlődő szervezet sejtjeit, DNS-ét, ami aztán kihathat az ember egész életére is. Az elmúlt évszázad során 2000 márciusában, 1989 júliusában, 1979 decemberében, 1968 novemberében és 1958 márciusában volt a legerősebb a naptevékenység.
5.-es biológiakvíz: hány veséje van egy embernek? – 10 kérdés az emberi testről
A kutatók 10 ezer norvég ember születési adatait vizsgálták 1676 és 1878 között. "Eredményeink azt mutatják, hogy azoknak kisebb a túlélési esélyük, akik erőteljes naptevékenység idején születtek. Az UV sugárzás ingen pusztító lehet a kicsinyek számára" - magyarázza a kutatás egyik vezetője, Gine Skjærvø. A kutató feltevése szerint az UV-fény akadályozhatja a folsav termelését; a folsav pedig kulcsfontosságú anyag a fejlődő magzat számára; szerepe lehet a szív- és érrendszeri megbetegedések és a rák kialakulásában is. Ez megmagyarázná az erős naptevékenység és a korábbi halálozás közötti összefüggést.
Vannak kutatók, akik szkeptikusak a feltárt összefüggéssel kapcsolatban. Ők azzal érvelnek, hogy erős naptevékenység tizenegy évenként újra és újra előfordul, tehát mindnyájan periodikusan, egész életünkön át ki vagyunk téve a magasabb UV-sugárzásnak. Mások pedig arra hívják föl a figyelmet, hogy a naptevékenységnek nem ez az egyetlen hatása, ráadásul nem is csupán a Nap felől érkeznek a Föld felé elektromágneses hullámok, hanem az egész univerzumból.
Ez is érdekelhet
