Aztán - mivel, ami kötelező, az némileg elveszti varázsát, - ez a kíváncsiság alábbhagy, amikor az iskolában a biológia órán választ kaphatnánk kérdéseinkre. Most itt az alkalom, hogy felelevenítsük, hogy épül fel testünk.
Rendkívül sok apró alkatrész
Alighanem keveseknek van fogalmuk arról, mennyi is 100 milliárd. Nos, nagyjából ennyi sejt építi fel az emberi testet. A sejtek az élő szervezetek legkisebb egységei. Minden sejt egykori őse elvileg képes lett volna bármely szerv sejtjévé fejlődni. Így lehetett volna belőlük májsejt, valamilyen vérsejt vagy a vese része. Osztódás során a különböző helyekre került sejteket más és más hatások érték, és "sorsuk ezzel megpecsételődik". A testben adott helyhez adott feladatok tartoznak, és ha a sejt nem úgy működik, nem úgy kapcsolódik szomszédaihoz, gyorsabban vagy lassabban osztódik, mint kellene, az mind szó szerint "hely"-telen, azaz kóros.
Az alkatrészek alkatrészei
Annak ellenére, hogy kívülről a sejtek rendkívül különbözőek, lényegében ugyanazon alkotórészekből állnak. Kívülről minden sejtet sejthártya, membrán határol, ezen belül helyezkedik el a sejtmag és a plazma.
Ha a sejt éppen nem osztódik, a membránnal határolt sejtmagban található a sejt genetikai anyaga. Függetlenül attól, milyen testi sejtről van szó, a genetikai anyag mindig teljes, a különbség abban áll, hogy a sejt genetikai "információs könyvtárának" milyen köteteit lapozza föl, azaz az egyes gének közül, melyeket használja ténylegesen, melyek aktívak.
A plazmát úgy képzelhetjük el, mint egy nagyon sűrűn folyó vizes oldatot, amiben a további sejtszervecskék és fehérjemolekulák, különböző enzimek úszkálnak.
A sejtszervecskék között a mitokondriumok termelik a sejt számára az energiát. Vannak továbbá membránzsákocskák, amelyek a sejtből kiürülő anyagokat, pl. mirigyszövetben a mirigyváladék anyagát vagy a sejt által felvett anyagokat a plazmától elkülönítve szállítják. A centriólumokra az osztódás lebonyolításában hárul nagy szerep, az endoplazmatikus retikulum pedig a maghártyához kapcsolódó membránrendszer, és a sejt anyagainak szállításában, a sejt fehérjeszintézisében játszik szerepet.
Egységben az erő
A hasonló sejtek a köztük lévő szövet közötti állománnyal együtt szöveteket alkotnak, és valamilyen feladatra szövetkeznek: hormon-, enzim- vagy tejtermelésre, tápanyagok felvételére, szállításra, emésztésre, a szervezet védelmére, formájának megtartására, mozgatására, "takarításra" - hogy csak néhányat emeljünk ki. Ez nem azt jelenti, hogy egyetlen szövet sejtjei mind ugyanazt csinálják, hanem azt, hogy egymás közt a feladatokat felosztva egy cél érdekében munkálkodnak.
A szövetek szerveket alkotnak, amelyek a teljes szervezet funkcionális egységei. A szervek tehát különböző szövetekből és sejtekből épülnek föl.
Ugyanazok a szövetek különböző szervekben is megtalálhatók. Így például izomszövet megtalálható a szívben és a szemben is, de teljesen más feladat végrehajtásában működik közre: a szívben a vér pumpálásához, a szemben a szemgolyó mozgatásához szükséges.
Szervekből szervrendszerek
Az egyes szervek szervrendszereket alkotnak. Az emésztésben résztvevő szervek a nyelvtől kezdve a végbélig alkotják például az emésztő(szerv)rendszert. Ezen kívül főbb szervrendszereink a szív- és érrendszer (kardiovaszkuláris rendszer), a légzőrendszer, az idegrendszer, a bőr, a váz-izomrendszer, a vér és vérképző szervek rendszere, a belső elválasztású mirigyek szervei, a vizeletkiválasztó rendszer, a férfi és női nemi szervek alkotta ivarszervrendszerek.
A szervrendszerek nem önállóan működnek, és az egyes szervek sem csak a velük azonos rendszer működéséről és állapotáról szereznek tudomást, hanem teljesen összehangoltan működnek. Valamennyi szervünk és szervrendszerünk együttesen alkotja szervezetünket. Több ez, mint szójáték: a szervezet a legátfogóbb szervezet, a szervezet maga a testünk.
A szervezet belső egyensúlyának fenntartását, a teljes működés szabályzását az idegrendszer és belső elválasztású mirigyek rendszere kapta feladatul. Ennek megfelelően a szervezet belső kommunikációja elektromos és kémiai jelek (transzmitterek, hormonok, anyagkoncentrációk) segítségével történik.
Nyilván nem újdonság, mégis érdekes belegondolni, hogy izgatottságunkról, érzelmi hullámzásainkról, a bennünket ért örömről a szervezet ugyanazon jelek segítségével ad hírt a test másik sarkába, mint a jóllakottságról vagy az oxigénhiányról. Így testünk valójában rendkívül szociális szemléletű működést valósít meg; ha testünk egyik tagját valami éri, akkor a többi tagja - az összes sejt - tudomást szerez róla, vele "örül", vele "szenved", valamelyest hozzá igazítja működését.
A szervrendszerek ismeretének van még egy igencsak hétköznapi haszna: a gyakorló orvosok is nagyjából eszerint szakosodnak, így legtöbbször nem nehéz eldönteni, hova forduljunk segítségért, tanácsért.
Erről a témáról bővebben olvashat Vitalitás rovatunkban.