Westerosban, a Trónok Harca világában a vérfertőzés köztudottan jelenlévő dolog volt, habár nem mindenütt esett súlyos megítélés alá. Az uralkodócsaládok némelyikénél a hatalmai érdekek hosszú időn keresztül felülírták a biológiai megfontolásokat.
Ennek legnyilvánvalóbb jeleit a Targaryen-ház tagjai mutatták, akik valíriai őseik nyomán a vérvonaluk tisztántartása érdekében saját testvéreikkel házasodtak. A beltenyészet három évszázad alatt megtette a magáét, s minden alkalommal, amikor egy új Targaryen született, "az istenek feldobtak egy érmét, s azzal eldöntötték, hogy ép lesz vagy őrült. Ez a hét istenben hívő (állam)vallás egyházával is surlódásokhoz vezetett, de a papok (septonok) a hatalmi érdekek miatt szemet hunytak a történtek felett.
Cikksorozatunk első része Milyen betegségekkel küzdenek a hét kirányságban?
és második része Mi az a szürkehám-kór?
Bár Rhaegar felesége Elia Martell nem volt közvetlen családtag, de távoli rokona volt a Targaryeneknek, mert II. Daeron Targaryen király, Rhaegar ükapja feleségül vette Maron Martell testvérét, s így Rhaegar távoli rokona a Martell-háznak. Amikor a Targaryenek nem a saját testvérükkel házasodtak, akkor legalább az unokatestvéreket próbálták elvenni, hogy a vérvonal "tiszta" maradjon.
5.-es biológiakvíz: hány veséje van egy embernek? – 10 kérdés az emberi testről
A Trónok harca legismertebb vérfertőző testvérpárja, Cercei és Jamie Lannister (Forrás: HBO)
Igazán kockázatos kapcsolatok
A Lannisterek ugyan csak beházasodás révén számítottak királyi családnak, hiszen Robert Barateheon király felesége, Cersei gondoskodott a kapcsolatról, de a vérfertőzés náluk is megjelenik. Cersei és ikertestvére Ser Jaime Lannister tiltott románcot folytatott gyermekkora óta. Cersei gyermekei - Joffrey, Myrcella és Tommen - mind ebből a viszonyból születtek. Hasonlóan a Targaryenekhez ez vérfertőző kapcsolat súlyos mentális és egészségi hibákat hozott felszínre Joffrey esetében. (A legfontosabb szereplők mentális betegségeire sorozatunk későbbi cikkeiben még visszatérünk.) Bár nem hallucinált, és az őrület hasonlóan nyilvánvaló jeleit nem mutatta, Joffrey (ami különösen királlyá emelése után mutatkozott meg) egy szadista, kegyetlen, és indulatos szociopata volt. Cersei maga is úgy gondolta, hogy a gyermeke egy szörnyeteg. Myrcella és Tommen azonban nem mutatott sem biológiai, sem mentális deformitást.
Tywin Lannister, Cersei és Jaime apja, saját unokatestvérével, Joanna Lannisterrel kötött házasságot, amit Waterosban nem tekintettek vérfertőzésnek. Tywin harmadik gyermeke, Tyrion azonban talán ennek köszönheti törpe növését. Jaime, Cersei és Tyrion nem csak testvérek, hanem másod-unokatestvérek is. Joffrey, Myrcella és Tommen pedig nem csak testvérek és unokatestvérek, de harmadik unokatestvérek is.
A Trónok Harca további vérfertőző kapcsolatokat is megemlít. Az északi senkiföldjén élő Craster például a saját lányait veszi feleségül. Theon Greyjoy pedig megpróbálja elcsábítani a saját húgát Yarát, akit hosszú távolléte miatt nem ismer fel. A lány - aki tudatában van, hogy kivel áll szemben - belemegy a játékba, de később felfedi kilétét, és megalázza kéjsóvár bátyját.
A vérfertőzés veszélyei a valóságos világban
Az arisztokrácia beltenyészetének pusztító hatásairól a közbeszédben rengeteg anekdota kering, s nem alaptalanul. Sok társadalomban ugyanis az ősi Egyiptom, az inán Peruja, Közép-Afrika, Mexikó és Thaiföld uralkodó családjainál mind felfedezhető ez a vonás. A hatalom koncentrációja ugyanis olyan nagy volt, olyan messzire kerültek a társadalmi hierarchiában a köznéptől, hogy logikusan ezek az emberek legfeljebb az istenekkel házasodhattak volna. De erre nem lévén lehetőségük, inkább egymással tették.
A folyamat alól az európai uralkodóházak sem vonhatták ki magukat. A porosz Hohenzollerneknek, a francia Bourbonok és a brit királyi család tagjai, gyakran választottak unokatestvéreket hitvesül. A genetika elleni játszmában a spanyol Habsburgok jártak a legrosszabbul, akiknél 1516 és 1700 között 11 házasságból 9 első unokatestvérek vagy nagybácsik és unokahúgok között történt. A dinasztia történetének végére II. Károly halála 1700-ban tett pontot. Az uralkodó számtalan testi és szellemi nehézséggel küzdött. Négy éves koráig nem tudott beszélni, s csak nyolcéves korára tanult meg járni. S nem volt képes megrágni az ételt. Bár kétszer is házasodott (korai magömlése, illetve impotenciája miatt) nem volt képes az utódnemzésre. Harminc évesen aggastyánnak nézett ki, s 39 évesen ragadta el a halál.
A tünetek alapján II. Károly agyalapi mirigye kevesebb, a pajzsmirigyet szabályozó thyreotrop hormon termelt. Mivel a pajzsmirigy a szervezet anyagcseréjét szabályozza, a hormonja nélkülözhetetlen a test, különösen az idegrendszer normális fejlődéshez. A pajzsmirigy hormonja, a tiroxin hiánya fiatalkorban súlyos szellemi-testi visszamaradottsághoz vezet.
A vérfertőzés önmagában természetesen nem okoz semmiféle betegséget, genetikait sem. Viszont felerősíti a mindannyiunkban meglévő genetikai hibák hatásait. Mindenkiben lehet 7-8 hibás, de lappangó gén, ami ugyan nem sok, de minél közelebbi rokonokról van szó, annál inkább valószínű, hogy ezek a hibák öröklődnek és halmozódnak. Azaz a rokonok közötti nemzés révén jelentősen megnőhet az utódok genetikai kockázata. A vérrokonok ugyanis azonos helyen hordozzák az őseikben meglévő hibás géneket, ezért nagyobb az esély, hogy ezek a gének a gyermekükben találkoznak, s kialakulhatnak a genetikai betegségek. Minél közelebbi rokonokról van szó a genetikai kockázat annál nagyobb.
Ez is érdekelhet
Forrás: gameofthrones.wikia.com , National Geographic , dailysyndrome.com
