Habár a halál az élet elkerülhetetlen velejárója, gyakorlati szempontból mégsem haszontalan, ha tudjuk előre, mikor következik be. E célra jó eszközt kínálhatnak a vérvizsgálatok, hiszen a mintavétel egyszerű, ráadásul ma már számos laboratórium működik világszerte, ahol ezek a minták könnyedén kielemezhetők. Joris Deelen, a Max Planck Társaság kölni öregedésbiológiai kutatóintézetének munkatársa, illetve P. Eline Slagboom, a Leideni Egyetem molekuláris epidemiológiai intézetének vezetője irányításával jó eredményeket ért el egy kutatócsapat ezen a területen. Felfedezéseiket - melyek egy 16 évet felölelő kutatás nyomán születtek meg - a Nature Communications című folyóiratban publikálták.
A kutatók több mint 44 ezer egészséges pácienstől vettek vérmintát, valamint a vizsgálati időszak évei alatt folyamatosan nyomon követték kórtörténetüket. A mintákból összesen 226 különböző metabolit, azaz anyagcseretermék szintjét határozták meg. Ezek közül végül 14 olyan faktort választottak ki, amelyek az adott személy nemét és korát figyelembe véve viszonylag jó képet adnak az egészségügyi kockázatokra, illetve ezáltal arra vonatkozóan, hogy a mintaadónál mekkora a veszélye az 5-10 éven belüli elhalálozásnak. A listát úgy tudták leszűkíteni, hogy összehasonlították a vizsgálati periódus során elhunytak és az életben maradt résztvevők mintáit, majd elkülönítették azokat a paramétereket, amelyek statisztikailag számottevő különbséget mutattak a két csoport között.
A teszt hozzávetőleg 83 százalékos pontossággal működött az egyébként 18 és 109 év közötti alanyoknál. Ezzel együtt Deelen és Slagboom egyaránt igyekezett hangsúlyozni, hogy a módszer még nem áll készen arra, hogy az orvosok a hétköznapi klinikai gyakorlatban alkalmazzák. Mindazonáltal remélik, hogy a felfedezés megalapoz egy későbbi vizsgálati eljárásnak. Egy végleges teszt elsősorban idős betegek állapotának felmérésénél lehetne hasznos, értékes információkat nyújtva a terápiájuk megtervezéséhez. A 14 metabolit számos testi folyamatot érint, beleértve például a zsírok vagy a glükóz lebontását, gyulladásos folyamatokat, a szervezet folyadékháztartását, ezek pedig kihatással vannak számos krónikus kórképre is, akárcsak arra, hogy egy adott személy milyen eséllyel épül fel bizonyos sérülésekből vagy megbetegedésekből.
A Leideni Egyetem kutatói jelenleg is tanulmányozzák a tesztet, azt vizsgálva, hogy vajon meghatározható-e általa a szövődmények kockázata csípőtöréssel műtött pácienseknél a lábadozási időszak alatt. Egy másik tanulmány pedig arra keresi a választ, hogy megjósolható-e ilyen módon a demencia vagy a delírium mint terápiás mellékhatás veszélye veseelégtelenséggel küzdő betegeknél. Mindezen információk jelentős segítséget nyújthatnak az orvosoknak az optimális gyógyszeradagolás meghatározásában, illetve általában véve a kezelés során szükséges jobb döntéshozatalokban.
Ez is érdekelhet
Forrás: time.com
5.-es biológiakvíz: hány veséje van egy embernek? – 10 kérdés az emberi testről
