Limone sul Garda egy festői szépségű falu Lombardiában, a Garda-tó partjának északi szakaszán. Csupán mintegy ezer lakos él a településen, amely a világ legészakibb pontja, ahol természetesen megterem a citrom. Limone sul Garda ugyanis kivételes klímájú környezetben fekszik az Alpok lábánál. A hegyek egyfajta pajzsként védik a hideg légáramlatoktól, olyannyira, hogy egész évben kellemes a hőmérséklet, a helyieknek télen sincs gondjuk hólapátolásra, ahogy az utakat sem kell sózniuk a jegesedéstől tartva. Részben talán ezek a jellegzetességek is hozzájárulnak, hogy a faluban élő emberekről úgy tartják: ők birtokolják az egészséges és hosszú élet elixírjét – olvasható a CNN beszámolójában.
Valójában a település lakosságának egy jelentős része egészen kivételes emésztési adottságokkal van megáldva. Az elmúlt négy évtized kutatásai pedig azt mutatják, hogy a jelenség mögött az úgynevezett Limone-gén áll, amelynek révén az érintettek HDL-koleszterin-szintje rendkívül alacsony, az optimális 1-1,5 helyett csupán 0,2-0,4 millimol/liter körüli. Erről már Cesare Sirtori, a Milánói Egyetem klinikai farmakológus professzora beszélt a CNN-nek. „Az alacsony HDL-koleszterin-szint – lévén, hogy jó koleszterinnek is szoktuk hívni – alapvetően nem jó, és olyan szív-érrendszeri problémákhoz vezethet, mint például a stroke. Ezeknél a helyi lakosoknál viszont egy inverz pozitív hatást fejt ki” – magyarázta.
„Miközben a fehérjéket érintő genetikai mutációk 99 százaléka betegségeket és patológiai folyamatokat indít be, addig ez az egy az érrendszeri betegségek hiányának meghatározó eleme a hordozóknál” – fogalmazott a Limone-génről, avagy ahogy tudományos körökben hívják, az A-1 Milánó fehérjéről. A professzor és munkatársai jelenleg is tanulmányozzák a mutációt, keresve, hogyan aknázhatnák ki az abban rejlő lehetőségeket az érelmeszesedés elleni küzdelemben. Sirtoriék elsőként az ezredfordulón tudták laboratóriumban szintetizálni a Limone-fehérjét, majd kísérleti nyulak szervezetébe fecskendezték be azt. A kutatás során megfigyelték, hogy a rágcsálók verőereiben ennek hatására számottevően csökkent a vérrögök száma. Egyben arra is fény derült, hogy a Limone-gén domináns gén, és éppúgy megtalálható a faluban élő kisgyerekek DNS-ében, mint az idősekében.
„Bármit megehetek, amit csak akarok”
A különleges gént elsőként egy limonei mozdonyvezetőnél azonosították, aki egy Milánóban történt balesetet követően került kórházba. Kezelőorvosait teljesen meglepték a páciens laboreredményei, amiből végül egy kiterjedt szűrési kampány indult a faluban. „Gyerek voltam, amikor először vért vettek tőlem tesztelési célokra. Rendszeresen járnak hozzánk orvosok, hogy nyomon tudják követni, hogyan viselkedik a génünk” – árulta el Giuliano Segala helyi lakos, az említett mozdonyvezető egyik leszármazottja. „A tény, hogy hordozom ezt a gént, egyfajta életbiztosítással ér fel számomra. Sokkal védettebbnek érzem az egészségemet, és magabiztos lehetek, hogy megöregedve sem fognak elmeszesedni az ereim, vagy nem fogok szívrohamban meghalni” – tette hozzá.
Giuliano saját bevallása szerint néha úgy érzi magát a folyamatos tudományos kísérletek miatt, mint egy tengerimalac, ugyanakkor vékony és fitt, miközben boldogan falatozhat bármilyen zsíros hentesáruból, legyen szó akár mortadelláról, szalámiról vagy disznózsírról. Éppen úgy, ahogy a nagymamája is tette, aki persze nem csupán magáról gondoskodott, hanem ő főzött az egész családra. Giuliano tőle örökölte a különleges Limone-gént. „Sosem fáj a hasam, bármit megeszem, amihez kedvem támad. Imádom a cotolettét (egyfajta panírozott borjúhús – a szerk.), az olajban sült ételeket, a szalámikat, és imádok inni. Emellett úgy alszom, mint egy csecsemő” – büszkélkedett a férfi. Hangsúlyozta azonban, hogy szupergén ide vagy oda, ő sem eszi mindig túl magát. Ráadásul rendszeresen mozog, édesapjával gyakran megmásszák a környékbeli hegyeket, hogy élvezhessék a lenyűgöző kilátást a Garda-tóra.
Mi teszi különlegessé az apró falut?
Limone ezer lakosának fele helyi születésű, közülük hatvanan hordozzák az A-1 Milánó fehérjét. Sirtori szerint a genetikai mutáció és annak egészségügyi előnyei egészen unikálisak, olyannyira, hogy a faluval szomszédos településeken élőknél sem mutatták ki még soha. A professzor ezzel együtt nem tervezi, hogy mélyebbre ásson azt illetően, mi lehet az oka a jelenség ennyire helyspecifikus jellegének. Persze ezzel együtt is vannak feltételezések a kérdésben. Antonio Girardi egy helyi szállodatulajdonos. A Limone-gén öröklődésének családfáját egészen a 18. századig követte vissza, és hisz abban, hogy a település környezete, klímája és természetes élelemforrásai kulcsszerepet játszottak a mutáció kialakulásában. „Lehetséges, hogy az egész évben uralkodó meleg klíma az oka – sosincs hó vagy jég, és ez az, amiért a citrom is évszázadok óta megél ezen az északi területen. Vagy talán a különleges extra szűz olívaolajnak köszönhető, amelyen mindannyian felnőttünk, esetleg a friss tavi halaknak, amelyeket eszünk” – vélekedett Girardi.
Ez is érdekelhet
Limone sul Garda lakosai a múltban halászok és hegyi favágók voltak, akik a fát szamarakon szállították a kikötőbe, hogy eladják. Ma már a településen mindenki a turizmusból él, méghozzá nem is rosszul. Családok sokasága sétálgat a festői kikötőben, és egymásnak adják a turisták a kilincset a halászati múzeumban. A hangulatos strand nyáron napfürdőzni vágyók és amatőr vitorlázók kedvelt paradicsoma, de a hegymászás kedvelői is megtalálják számításaikat a tó fölé magasodó hegycsúcsok meghódításában. „Ezek a hegyek természetes pajzsként szolgálnak, megóvva minket a hideg széltől, illetve megőrizve a napfényt, és ezáltal folyamatosan melegen tartják a hőmérsékletet. Sokat köszönhetünk ennek a nagyon kellemes, különleges mikroklímának, amely egy ilyen természetes elixírrel ajándékozta meg a helyi embereket” – zárta gondolatait Girardi.
5.-es biológiakvíz: hány veséje van egy embernek? – 10 kérdés az emberi testről
