A szakértők úgy vélik, hogy a hegymászóknál és síelőknél gyakran fellépő, akár életveszélyes tünetek kezelése minden eddiginél hatékonyabbá válhat az új információk birtokában. A magassági betegség, más néven hegyi betegség 2500 méter fölött jellemző. A tudósok géncsoportosítási számítógépes eljárás segítségével tanulmányozták a magas fekvésű területeken - például Bolíviában és a Kilimandzsáró környékén - élők tünetmintáit.
Az egyik csoport tagjai megszakadt alvásciklusról és kevés fejfájásról számoltak be, míg egy másikba tartozóknál inkább a fejfájás volt jellemző, némi fejfájást , a fáradtságot és az alvászavart is.
A című szakfolyóiratban megjelent eredményeket a nemzetközi magassági betegség találkozón is be fogják mutatni idén. "Több mint húsz éven át úgy gondoltunk a magassági betegségre, mint egyetlen egészségügyi problémára. Most sikerült kimutatnunk, hogy legalább két különböző szindrómáról van szó, ami ugyanazokat az embereket érinti hasonló időben. A tünetegyüttesek tanulmányozása mindkettőnek a megértését megkönnyíti, s utat nyit az új kezelési módszerek felé" - fogalmazott dr. Ken Baillie, az egyetem Roslin Intézetének szakértője.
5.-es biológiakvíz: hány veséje van egy embernek? – 10 kérdés az emberi testről
