Egy Tokió belvárosában lévő kapszulahotelből, szaharai homokviharból, de a Himalája oldalában lévő menedékházból is bejelentkezett már a munkahelyi online megbeszéléseire Katie Macleod. A szabadúszó grafikusként dolgozó, 28 éves nő azok közé a digitális nomádok közé tartozik, akik a világot járva élik a mindennapjaikat. A BBC cikke szerint eddig 78 országot járt be ilyen módon, és reméli, hogy a harmincadik születésnapja előtt túl lehet a 100-on.
A járvány óta megugrott a digitális nomádok száma
Katie Invernessben nőtt fel, és Edinburgh-ben tanult grafikusként. Pályája kezdetén egy londoni székhelyű reklámügynökségnél kezdett dolgozni, az irodai munkát és a feszes napi időbeosztást azonban unalmasnak találta, és úgy érezte, szinte semmire nem marad ideje a teendők mellett. Ezért 2018-ban úgy döntött, szabadúszóként kezd dolgozni távmunkában, így a világot járva számos kultúrát megismerhet. Útjait a blogjában is rendszeresen dokumentálja, melynek egyre több követője van.
Nem ő ugyanis az egyetlen, aki ezt az életmódot választotta, sőt: a digitális nomádok száma az elmúlt években a többszörösére nőtt. Ennek egyik oka pedig a 2020 elején világméretűvé vált koronavírus-pandémia. A világjárvány hatására ugyanis számos olyan munkáltató engedélyezte az otthoni munkavégzést, amely korábban nem biztosított ilyen lehetőségeket a dolgozóknak. Egy, az USA-ban végzett tanulmány szerint a digitális nomádként tevékenykedő amerikai munkások száma több mint kétszeresére nőtt a járvány kezdete óta, arányuk pedig azóta is folyamatosan növekszik. Dave Cassar, a jelentést készítő cég, az MBO Partners nemzetközi részlegének globális vezetője úgy véli, hogy Európában is hasonló tendencia figyelhető meg.
Reptéri alvások és ételmérgezések
A járvány hatására ugyanakkor a nemzetközi utazás is sokáig ellehetetlenült, Katie viszont úgy alkalmazkodott a helyzethez, hogy átalakított egy furgont, és azzal körbeutazta az Egyesült Királyságot. Amióta azonban feloldották a korlátozásokat, ismét útnak indult, hogy a lehető legtöbb országot bejárva zárhassa le a húszas éveit. Utazása során az interneten kifejezetten olyan szállásokat keres, amelyet a hozzá hasonló, távmunkában dolgozó embereknek alakítottak ki. Ha pedig ilyet nem talál, úgy hotelekben vagy Airbnb-n meghirdetett szállásokon húzza meg magát.
A folyamatos mozgás ugyanakkor számos nehézséggel jár, ami miatt a digitális nomádoknak sokszor kell kompromisszumokat kötniük. „Több alkalommal aludtam repterek váróiban, lent a padlón, mint azt össze tudnám számolni. Emellett sokszor gond van az interneteléréssel, több pénzt kell költenem számos szolgáltatásért csak amiatt, mert külföldi vagyok, és valószínűleg sokkal többször küzdöttem ételmérgezéssel, mint egy átlagos életmódot élő ember” – mondta el a nő. A nomád életmódot azonban a mindennapos nehézségek ellenére sem adná fel, sőt, azt sajnálja csak, hogy nem vágott bele fiatalabb korában az utazgatásba.
Nem csak a húszas éveikben lévők választják ezt az életformát
Nem csupán a fiatalabb korosztály számára lehet vonzó ez az életforma: a hatvanas éveiben járó Catriona Cripps a világjárványt követően döntött úgy, hogy eladja a házát, és Európa-szerte utazgatva tölti a mindennapjait. „Ebben az életkorban kevesebb már a kötelezettségem, nincsenek már idős szüleim, és a gyerekeim már felnőttek” – mondta a nő. Ő eddig csupán hét ország 15 városában telepedett le ideiglenesen. Elsősorban a költözést tartja megterhelőnek, ami miatt időnként hosszabban elidőzik egy-egy városban.
Egy másik digitális nomád, J. David Simons úgy véli, hogy az ilyen életmódot élő emberek legnagyobb logisztikai problémája a lakcím állandó változtatása. „Az adózás, a banki ügyintézés és a különböző szerződések megkötése is nagyon nehéz úgy, hogy az ember állandóan váltogatja a lakhelyét” – mondta el az író-újságíróként dolgozó férfi, aki szintén a járvány ideje alatt döntött úgy, hogy eladja a házát, és nomád életmódra vált. A 68 éves férfi jelenleg azt tervezi, hogy télen Spanyolországba utazik, hogy következő regényén dolgozzon.
Legjobban: