Mintha a hazai városokban is egyre nagyobb konfliktust okozna a dolmányos varjakkal történő együttélés. A probléma például úgy jelentkezik, hogy a madarak feltúrják a parkokban található
hulladékgyűjtőket, hogy élelmet találjanak, de közben szétszórják a szemetet is. Illetve költési időben – márciustól májusig – az utódaikat védik, és ilyenkor hajlamosabbak megtámadni az embert is. Emellett adott esetben komoly kárt is tehetnek az épített környezetben. Például a debreceni Nagyerdei Stadion fóliaszerű tetejét kiszakítják, megbontják.
Orbán Zoltán, a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület (MME) szóvivője szerint, mégsem beszélhetünk települési szintű varjúproblémáról. Szerinte a varjak „kukaborogatására” van megoldás, a varjútámadások pedig nem érintik a lakosság széles tömegét, és nem is lehetetlenítik el az emberi életet. „A madarak nem tehetnek semmiről, mindenért az ember a felelős. Például nem kellene annyi élelmiszert kidobni a kukába, és akkor nem szemetelnének a varjak sem” – véli Orbán. Másrészt Magyarországon nem csak a dolmányos varjak kukáznak, hanem a csókák, szarkák, parlagi galambok és akár a sirályok is, ám ezekből mégsem lett "ügy" a sajtóban.
Arra a kérdésre, hogy a korábbi évtizedekben miért nem lehetett kukázó varjakkal találkozni ilyen gyakran és nagy mennyiségben, például a fővárosi közparkokban, a szakember azt mondta, hogy a varjak valószínűleg mindig is „kukáztak”, csak a sajtó nem kapta fel a témát. Hozzátette: a dolmányos varjú az 1970-es években jelent meg a fővárosban, és már az 1990-es évek végén teljesen hozzászokott a városhoz.
Intelligensen bandáznak
Fontos tudni, hogy rendkívül intelligens állatról van szó, így fedezték fel a nyitott kukákat is táplálékforrásként, és a „kukázást” egymástól is eltanulják. „Amikor ez a viselkedés megjelenik egy adott területen, akkor válik nyilvánvalóvá az ember számára, hogy igen, a varjak kiszedik az ételmaradékot a kukából, és szemetelnek. Illetve a körülmények is megváltozhatnak, például a környéken megnyílik egy új hamburgerező, és ezért több lesz a kidobott élelmiszer a parkok kukáiban. Tehát alapvetően nem arról van szó, hogy a dolmányos varjak 'túlszaporodtak' a városokban, és így kevesebb élelem oszlik el több madárra egy adott területen" – mondta.
Kövér László, a Debreceni Egyetem adjunktusa némileg mást gondol erről. Szerinte kimondható, hogy a dolmányos varjak túlszaporodtak az európai városokban, így nálunk is, és részben ez okozza a sokasodó ember-varjú konfliktusokat. „Néhány évtizedes trend, hogy a varjak egyértelműen megindultak a városok felé, vagyis folyamatosan a városokba költöznek. Debrecenben például a hetvenes években még ritkán megjelenő fajról beszéltek, ám a dolmányos varjú a 90-es évek óta állandó rezidenssé vált. Pár év alatt megtöbbszöröződött az állomány, és a dolmányos varjú városi csúcsragadózóvá vált. Budapesten mindez hamarabb lezajlott” – így Kövér László.
Ingyen konyha
Kövér szerint, ha belegondolunk, könnyen rájöhetünk, hogy a városok ideális környezetet jelentenek a dolmányos varjú számára. „Az ember jóvoltából ingyen konyha várja őket: az élelem könnyebben elérhető számukra és változatosabb is. A fészkelési lehetőség kiváló a parkokban, fasorokban, magas fák tetején. A városokban a dolmányos varjúnak lényegében nincs természetes ellensége – leszámítva talán a nyesteket, és magukat a dolmányos varjakat, amelyek megtámadják a fajtársaikat is” – tudtuk meg az adjuktustól. A városokban sok helyen alakultak ki táplálkozási és fészkelési hotspotok, vagyis ott fészkelnek nagyobb számban, ahol közel van az élelemforrás. Közparkokban például, szeméttelepek környékén, állatkertek közelében.
A nemzetközi szakirodalomban egyébként két bevett magyarázata alakult ki a varjak városba költözésének. Egyes vélemények szerint, a városok terjeszkednek, erre pedig a madarak úgy reagálnak, hogy eltűnnek vagy alkalmazkodnak. Nálunk inkább az lehet az ok, hogy a vadászati gyérítés folyamatosan csökken, ezért a városon kívüli varjúpopuláció megerősödött. Emiatt beszivárognak a városokba, ahol hamar felismerik az emberi jelenlétet, és ki is használják azt előnyükre. A dolmányos varjú egyébként nem védett madár, az állományt lehet gyéríteni és folyamatosan gyérítik is – árulta el Kövér.
5.-es biológiakvíz: hány veséje van egy embernek? – 10 kérdés az emberi testről
A kutató szavait a vadászati statisztikák is alátámasztják. Ezekből kiderül: a vadászati gyérítés a hetvenes évek óta folyamatosan csökken, miközben az állomány dinamikusan növekszik. A terítési statisztikák szerint a hetvenes években 80 ezer példányt ejtettek el évente, 2014-ben már csak 23 ezer egyedet. Az állomány becsült nagysága 2004-ben 65 ezer egyed volt, 2015-ben már 100 ezer varjúról beszélhetünk. Valószínűsíthető, hogy napjainkban ennél jóval nagyobb az állományuk.
A varjúkat a városon kívül a vadászok gyérítik, ám városon belül ez nehezen vagy egyáltalán nem kivitelezhető. "Városban esetleg és elsősorban a szelektív élvefogó csapdák jöhetnek szóba, lőfegyverek, mérgek alkalmazása szigorúan tilos” – hívta fel a figyelmet a szakértő.
Van egyáltalán megoldás?
Kövér szerint a „varjúprobléma” lehetséges megoldásai az élve fogó csapdázás, a fák „varjúellenes” metszése, vagy az egyelőre nem kidolgozott fogamzásgátlás lenne, de önmagában egyik sem oldaná meg a helyzetet Magyarországon. „Célzott, összehangolt és hosszú távú varjúszabályozási programra lenne szükség, átlátható jogi struktúrával” – mondta. Ezzel Orbán Zoltán is egyetért, szerinte különösen a városon belül nincsenek tisztázva az illetékességi területek. Budapesten az is nehezíti a helyzetet, hogy több kerületi közpark fővárosi fenntartású, így a gyérítés, mint feladat széttagolt, illetve nem fontos.
Kövér szerint Japán jó példa lehet a probléma megoldására, amennyiben az ország kulturális szokásait is figyelembe véve – természetközelség, tisztaság, az élőlények tisztelete – kezelik a varjúproblémát. „Japánban a helyi varjúfaj (dzsungelvarjú) okozott ember-állat konfliktust, s ennek okán felszámolták az összes nyilvános kukát, és figyelnek a háztartási hulladék elhelyezésére is. Az országban egyébként sem szemetelnek az utcán. Ezek mellett folyamatosan csapdázzák is a varjakat.”
Orbán Zoltán szerint a kukázó varjak problémájára – a pazarló, rengeteg ételt kidobó életmódunk megváltoztatása mellett – csak egyetlen megoldás létezik: madárbiztos kukákat kell felszerelni a közparkokban, ahogy a tengerparti országokban is láthatjuk, például a sirályok ellen. A Népligetben a Fővárosi Közterület-fenntartó (FKF) és a Főkert – kísérleti jelleggel – már felszerelt ilyen kukákat. Pontosabban kukafedeleket, amelyek úgy néznek ki, mint egy vécéülőke, és rá lehet csavarozni a meglévő kukákra is. Egyelőre húsz kukára szereltek fel fedeleket idén májusban. A jelek szerint ezek beváltak: a Népligetben csökkent a varjúbűnözés.
Ez is érdekelhet
És úgy tűnik, a jó példa ragadós. A fővárosi Hegyvidéki Önkormányzat ugyanis arról tájékoztatta lapunkat, hogy megkeresik az FKF-et, hogy a kerület fővárosi fenntartású közparkjain (például Gesztenyéskert, Városmajor park) is helyezzenek el a meglévő kukákra varjúbiztos fedőt. Illetve esetleges új parkok létesítésekor már nem helyeznek ki nyitott kukát. Párhuzamosan arról is határoztak, hogy pályázatot írnak ki hulladékgyűjtők fedelének környezetbarát és költséghatékony megtervezésére, amelybe bevonnák a Moholy-Nagy Művészeti Egyetem hallgatóit is.
