A Helicobacter pylori baktérium ismét az orvosok érdeklődésének fókuszába került, miután az év elején az osztrák Alpokban negyedszázada felfedezett, Ötzi névre keresztelt, 5300 éves gleccsermúmiában is rábukkantak. A kórokozóval kapcsolatos forradalmi áttörés Barry Marshall ausztrál gasztroenterológus nevéhez köthető, aki még 1983-ban, egy brüsszeli kongresszuson jelentette be szenzációszámba menő felismerését, miszerint a gyomor-, illetve nyombélfekélyek kialakulásáért nem a stressz, a töméntelen kávé és az étkezési szokások, hanem egy baktérium a felelős - írja a hvg.hu .
Az ominózus baktérium a nyombélfekélyek több mint 90 százalékát és a gyomorfekélyek közel kétharmadát okozta, az általa fertőzött személyek pedig négyszeres eséllyel kaptak gyomorrákot is. A helyzet a kezeléseknek köszönhetően változott, de a Föld lakosságának több mint a fele még ma is fertőzöttnek tekinthető - ám a baktérium csupán a populáció mintegy egyhatodánál okoz fekélybetegségeket . A legfrissebb becslések szerint a fejlett ipari országokban az 50 év feletti lakosság hozzávetőleg minden második tagja fertőzött, ugyanakkor a fejlődő világban a 20-30 év közöttiek mintegy négyötöde magában hordozza az észrevétlenül megtelepedő Helicobacter pylorit.
Néhány kutatóban azonban felmerült, szabad-e kizárólag károsnak tekinteni egy olyan baktériumot, amely az evolúció során végig szimbiózisban élt az emberrel. A kórokozó több mint ötszáz törzsének tanulmányozása után a német Max Planck Intézet tudósai 2007-ben a Nature-ben tették közzé, hogy a baktériumot a Homo sapiens már 58 ezer évvel ezelőtt magában hordozta, és Afrikából kiindulva terjesztette el a világban. Úgy gondolták ezért, hogy korántsem csupán súlyos betegségeket előidéző kórokozóként kellene rá tekinteni, inkább egy, a gyomorban és a belekben megtelepedő "lakótársként".
A jótékony hatásokat összegezni kívánó kutatásnak az amerikai Martin Blaser, a New York-i orvostudományi egyetem Humán Mikrobiom-programjának igazgatója adott lökést "Meg nem értett mikróbák (Missing Microbes) című könyvével - mondta el a HVG-nek Sabine Kienesberger , a grazi egyetem molekuláris biológus kutatója, aki az amerikai tudós csapatában fél éven át figyelte a Helicobacter pylori-fertőzés hatásait egerek tüdejében, gyomrában és beleiben. Blasernek szemet szúrt, hogy miközben évtizedeken át pusztították a baktériumot, emelkedett az asztmás megbetegedések és bizonyos nyelőcsőpanaszok száma. Úgy gondolta, hogy ez aligha lehet a véletlen műve.
Nemcsak az amerikai-osztrák team, hanem a Zürichi Egyetem szakértői is igyekeztek megdönteni a "rossz Helicobacter pylori" dogmát. Újszülött egereket fertőztek meg a baktériummal, és azt tapasztalták, hogy a fertőzés segíti az asztmát elnyomó, az immunrendszer túlműködését fékező, az autoimmun betegségek kialakulását pedig akadályozó T-limfociták elszaporodását. Az ismert volt, hogy a különös alakú kórokozó az ostorainak segítségével hatol át a gyomor nyákrétegén, és annak nyálkahártyájában telepszik meg, de az a kutatókat is meglepte, hogy onnan kiindulva befolyásolni tudta a tüdőben zajló allergiás reakciókat és ily módon megakadályozni az asztma kialakulását. Megfigyelték továbbá, hogy a Helicobacter képes megváltoztatni a bélflóra mikroorganizmusainak összetételét is, ami ugyancsak stimulálhatja az immunrendszert. De befolyásolja a hormonháztartást is, fokozza ugyanis az "éhséghormon", a ghrelin koncentrációját, amelynek túlzott termelődése javítja az étvágyat.
5.-es biológiakvíz: hány veséje van egy embernek? – 10 kérdés az emberi testről
Egy feltételnek azonban teljesülnie kell mindehhez. A baktériumot az egereknek nem sokkal a születésük után már a gyomrukban kell hordozniuk, ebben a stádiumban ugyanis az immunrendszer még toleráns a veszélyes kórokozókkal szemben. Ilyenkor még nem az a legfontosabb, hogy a szervezet védekező immunválaszt adjon, ellenség és barát megkülönböztetése nincs napirenden. Hasonló lehet a helyzet az embernél is - hangsúlyozzák a kutatók. És ez magyarázhatja azt is, hogy a Helicobactert hordozó személyek 80 százalékának egész életében tudomása sincs a benne megbúvó baktériumról. Ha viszont a fertőzés csak későbbi életkorban következik be, az immunrendszer már próbálja védeni magát a betolakodóval szemben. És ebből adódnak a problémák.
Ez is érdekelhet
Forrás: HVG.hu
