1986. április 26-án, éjjel egy óra 23 perckor felrobbant a csernobili atomerőmű: az így keletkező tűz három napig tartott, rengeteg szennyeződés, radioaktív anyag jutott a levegőbe.
Mint az katasztrófának . Az első robbanás után egy másik, az előzőnél is komolyabb fenyegetés is megjelent az atomerőműnél: egy vészhelyzetekben használt medence a robbanás szélén állt. A reaktorban agyag, homok és bór gyűlt össze, így próbálták megfékezni a tüzet. Ám az eredmény lávaszerű anyag lett, felgyűlt a reaktormag körül, amely lassan átégette volna magát, elérve az alatta található vizet. Ha odáig eljutott volna, a keletkező gőz, tömeges robbanások, az abból keletkező radioaktív csapadék Európa nagy részét radioaktív sivataggá változtatta volna.
A világ eddigi legsúlyosabb nukleáris katasztrófájának még ma is komoly egészségügyi utóhatásai vannak Ukrajnában. A sugárszennyezés a második generációban, vagyis a katasztrófa túlélőinek gyermekeinél jelentős arányban okoz vérrákot, cukorbetegséget, törpenövést.