Az ember tápcsatornája és légútja a garat nevű szervben kereszteződik, a táplálék, illetve a levegő helyes útját a gégefedő biztosítja. A gégefedőt nem tudatosan mozgatjuk - elég kényelmetlen lenne így aludni -, hanem az idegrendszerünk különböző praktikákat dolgozott ki ennek érdekében.
Reflexek
Az idegrendszer által kifejlesztett egyik praktika a reflex, amely az életfunkciók fenntartása, illetve bizonyos szervek védelme érdekében egy bizonyos inger hatására spontán, akaratunktól függetlenül váltódik ki. A nyúltagyban található például a nyelési reflex központja, aminek köszönhetően nyeléskor a gégefedő bezárul, így a táplálék nem kerülhet a légutakba. Az eszméletlen, erősen ittas vagy kábítószer befolyás alatt álló emberek reflexei csökkennek vagy megszűnnek. Reflexek hiányában a száj-garatüregben lévő váladék (nyál, hányadék, vér, ételmaradék) becsorog a légutakba, ami így elzáródik. Az izomelernyedés következtében a nyelv tónustalan, hátra csúszik, a nyelvgyök, a nyelv leghátsó része szintén elzárhatja a légutakat.
A légutak záródása oxigénhiányhoz vezet. Az oxigénhiányra legérzékenyebb szervünk az agy, ami károsodás nélkül körülbelül 2 percet képes meglenni oxigén nélkül.
A légút biztosítás módjai
A légút biztosításának célja, hogy a sérült nyelve ne tudjon hátracsúszni, illetve ne kerülhessen idegentest a légútjaiba. Legveszélyesebb testhelyzet a hanyatt fekvés.
Legjobb megoldás az ún. stabil oldalfektetés, ebben a helyzetben a légutak szabadon maradnak, ugyanakkor az elernyedt testű beteg nem tud elmozdulni.
A stabil oldalfektetés lépései:
- Fektesse a hanyattfekvő beteg közelebb fekvő karját könyökben felfelé derékszögben behajlítva a fej mellé.
- A beteg ellenoldali kezével - csuklónál fogva - támassza meg a fejet.
- Húzza fel a túloldali lábat térdben behajlítva, támassza a talpat a földre, és fogja meg a térdet.
- A térdénél és felkarjánál megfogott beteget óvatosan fordítsa maga felé az oldalára.
- A felül elhelyezkedő, behajlított lábat hozza olyan helyzetbe, hogy az csípőben és térdben derékszögben behajlítva stabilizálja a helyzetet.
- A felső helyzetű - az alsót keresztező - kart igazítsa úgy az arc alá, hogy a fej legyen kissé hátraszegve, ugyanakkor a szájnyílás kissé lefelé irányuljon.
A fektetés kivitelezését a képek és a filmrészlet szemlélteti.
Abban az esetben, ha gerincsérülés, illetve egyéb súlyos sérülés lehetősége merül fel, a gerincsérültek ellátására vonatkozó szabályok közül itt is érvényes a teljes mozgatási tilalom, de ugyanilyen fontosságú a légutak átjárhatóságának biztosítása is. Ilyenkor alkalmazhatjuk az ún. Eshmarch-féle műfogást. A műfogás lényege, hogy az alsó állkapcsot a felső elé emeljük - ez eszméletén lévő sérültnél nehéz, eszméletlennél jóval könnyebb - miközben a fejet kissé hátraszegjük. Szükség esetén pedig ki kell törölni a száj-garatüreget.
Az a laikusok között széles körben elterjedt nézet, miszerint a nyelvet ki kell húzni a beteg szájából hibás és tilos!
Mit tesznek a kiérkező mentők?
A betegek ellátása számtalan körülménytől függ. Az alábbi tennivalók csak nagy általánosságban igazak, ezektől jelentős mértékben eltérő ellátás is indokolt lehet.
A mentők az eszméletlen betegnél biztosítják a légutak átjárhatóságát.
A laikusok számára eszköz nélküli megoldások állnak rendelkezésre (stabil oldalfektetés, fej tartása). A mentők speciális eszközökkel tudják elhárítani a fulladásveszélyt.
Minden mentőben rendelkezésre állnak olyan készülékek, melyekkel a száj-garatüregi váladék eltávolítható. Ezen felül segédeszközt használnak ahhoz is, hogy a nyelv hátracsússzon.
A legbiztosabb megoldást a légcsőbe vezetett műanyag tubus jelenti, melynek felfújható mandzsetta része megakadályozza, hogy váladék csorogjon a légutakba, a nyelv nem tud hátraesni, a szájból kivezető eszközön keresztül pedig biztonsággal lélegeztethető a beteg. Ennek alkalmazása azonban speciális felszerelést és magasabb szakmai tudást igényel, ezért az eset- és rohamkocsikon alkalmazzák.