Összetett genetikai rendellenesség, amely megszületés után gyenge izomtónust (rongybaba effektust), alacsony növekedést, tanulási és stresszkezelési nehézségeket, beszédproblémákat, szorongást, dühkitöréseket, alvás- és magatartási zavarokat okozhat, esetleg autisztikus tünetek is felszínre törhetnek. A probléma fókuszában azonban mégis az étkezés áll, a Prader-Willi-szindróma ugyanis csillapíthatatlan éhségérzetet okoz egy életen át. Éppen ezért az érintett családoknak óriási kihívást jelent, hogy vasszigorral tartsák a diétát, és elzárják az élelmiszereket a PWS-ben érintett gyerekek elől.
Évekig tart, mire megszületik a diagnózis
„A legjobb, ha minél előbb kiderül, mivel áll szemben a család, és a fejlesztések mellett idejekorán ki tudják alakítani a gyermek igényeihez szabott új életet. A később jelentkező csillapíthatatlan étvágy, kognitív rendellenességek, viselkedési problémák, értelmi visszamaradottság mindig velük marad, ám ha ezekre időben fel tudnak készülni, akkor sok minden megelőzhető” – fogalmaz Baloghné Liplin Tünde. A Magyar Prader-Willi Egyesület elnöke – aki kamasz fia révén maga is érintett – kérdésünkre elmondta: bár Leventének születése után voltak árulkodó tünetei – gyenge volt a sírása és alig tudták etetni, ezért egy ideig szondán keresztül táplálták –, a diagnózist mégis csak évekkel később kapták meg. Leviről csak négyéves korában derült ki, hogy mi a baja, addig más betegségek merültek fel, ilyenkor jellemzően például az SMA-ra (gerincvelő eredetű izomsorvadás) szoktak gyanakodni. Azért is nehezen diagnosztizálható, mert eléggé ritka (nagyjából minden 15-18 ezer születésből egy gyermeket érint), a tünetei pedig eleinte nem egyértelműek, sok más betegségre is utalhatnak.
Levi most hatodikos és – sorstársaihoz hasonlóan – speciális iskolába jár, emellett folyamatos mozgásszervi, gyógypedagógiai fejlesztésre szorul. Bár sok PWS-es beteggel lehetetlen megértetni, vele meg lehetett beszélni, hogy speciális ételeket ehet, azokat is csak napi öt alkalommal, és nincs nasi. Ételt mindenesetre az ő családja sem hagy elől soha, mert bármikor rosszabbra fordulhat a helyzet.
Ellentmondásosnak tűnhet, de ezek a gyerekek kis súllyal születnek, és nagyjából másfél éves korukig nehezen etethetők, nem gyarapodnak az előírtnak megfelelően. Ennek oka, hogy testszerte izomgyengeség jellemző rájuk, ami a száj körüli izmokat is érinti, így hamar elfáradnak az evéstől. Nagyjából 1 és 6 éves koruk között válnak falánkká, sőt idővel étvágyuk fékezhetetlenné válik, így jellemzően a szindrómát is csak ekkor ismerik fel. A kényszeres evés és a folyamatos, extrém éhségérzet ugyanis a PWS vezető tünete. Ez abból adódik, hogy a hipotalamusz, amely alapesetben befolyásolja az éhségérzetet, folyamatosan azt az ingert küldi, hogy enniük kell.
Nem szabad őket magukra hagyni
A betegek mentális állapota nagyon különböző: van, aki leérettségizik, de akadnak köztük olyanok is, akik súlyosan sérültek, esetükben magatartási problémák, dührohamok is jelentkezhetnek. Abban mindenesetre a szakértők és az érintett szülők is egyetértenek, hogy akik ezzel a szindrómával küzdenek, sosem lehetnek teljesen önállók.
Mindig kell, hogy legyen mellette valaki, aki kontrollálja, hiszen ha bekattan, az éhségérzet mindent felülír, még egy érintett felnőttnél is. Ilyenkor megeszik akár a fagyasztott ételt, sőt a szemétből is kiszedik a romlott élelmiszert, és addig képesek enni, amíg ki nem reped a gyomruk.
A falásrohamokra, a szigorú diétára tehát fel kell készíteni a családokat és az óvodai, iskolai környezetet is, ami azt jelenti, hogy teljesen át kell alakítani az életüket és a lakásukat is. Szénhidrátszegény, cukormentes diétát kell tartani, napi ötszöri étkezéssel. Soha nem szabad elöl hagyni ételt, mindent el kell zárni. Ha nem így történne, az végzetes lehet egy PWS-es gyereknek.
5.-es biológiakvíz: hány veséje van egy embernek? – 10 kérdés az emberi testről
