Biztonságos enyhülés
Amióta beköszöntött a kánikula, a lakosság nagy része vízparton, víz közelében igyekszik az enyhülést keresni. Ezzel önmagában még nem is lenne baj, de mára hazánk a vízi balesetek terén vezető helyen szerepel a különböző európai statisztikákban. Szinte naponta hallhatunk híreket elmerült, vízbe fulladt emberekről, fiatalokról. Az okok között szerepelhet a hiányos úszástudás, a könnyelműség, a biztonsági szabályok be nem tartása, a veszély nem ismerete vagy lebecsülése, és nem utolsó sorban az alkoholfogyasztás is hozzájárul a drámai statisztikákhoz. Összeállításunkban ezeknek a körülményeknek jártunk utána, dr. Miklós László mentőorvos segítségével.
Hol csobbanhatunk?
A vízben való tartózkodás, kikapcsolódás első feltétele, hogy találjunk egy alapvetően biztonságos vízfelületet. Vízben tartózkodni csak az arra kijelölt területen szabad, illetve ahol azt egyéb szabály nem tiltja. E szabályokat áttekintve belátható, hogy azok nem öncélúak: olyan ésszerű korlátokat határoznak meg a szabad vizekben való tartózkodásra, melyek a balesetmentes, biztonságos szórakozás alapfeltételei.
Tilos fürdeni: hajóútban, a hajóutat és a hajózási akadályt jelző bóják, nagyhajók, úszó munkagépek és fürdés célját nem szolgáló úszóművek száz méteres körzetében, vízlépcsők és vízi munkák 300 méteres, hidak, vízkivételi művek, egyéb vízi műtárgyak, komp- és révátkelőhelyek száz méteres körzetében, kikötők, veszteglő- és rakodóhelyek, kijelölt zárt vízisí és vízi robogó (jet-ski) pályák, valamint egyéb motoros vízi sporteszköz közlekedésére szolgáló pályák és hajóállomások területén; egészségre ártalmas vizekben, a kijelölt fürdőhelyek kivételével a határvizekben és a városok belterületén lévő szabad vizekben, a vízi jármű kísérete nélkül a Tisza-tó területén a parttól 500 méternél nagyobb távolságra. Nem szabad fürdeni éjszaka és korlátozott látási viszonyok között, kivéve, ha a vízterület megvilágított, és legfeljebb a mélyvíz határáig, ahol azt tiltó tábla jelzi.
A fenti tilalmak mindegyike valami konkrét veszély miatt fogalmazódott meg. Mégis, naponta találkozhatunk olyanokkal, akik ezekkel dacolva teszik kockára egészségüket, életüket. Megdöbbentő látni például a Duna fővárosi szakaszán fürdőzőket, mert itt sem az erősen szennyezett víz, sem a meredek, köves, szemetes part kialakítása, sem az alattomos sodrású folyó nem alkalmas hűsítő mártózásra, úszásra.
5.-es biológiakvíz: hány veséje van egy embernek? – 10 kérdés az emberi testről
Vízi játékok - ésszel!
Sok vízi baleset sajátossága ez a nyári gondtalanságból eredő emberi felelőtlenség. Néhány példa arra, hogy ez milyen méreteket ölthet: vízi biciklivel, gumimatraccal a tó közepébe besodródva, ismeretlen (sekély, hínáros, iszapos, örvényes, erős sodrású) vízbe fejest ugorva, alkoholos állapotban vagy felhevült testtel a hideg vízben szívgörcsöt kapva sokan lelték már halálukat. Aki nem tud úszni, annak nem szabad ilyen, járműnek semmiképpen nem minősülő vízi játékokkal, mint a vízibicikli, matrac, úszógumi, műanyag csónak stb. a mély vízbe menni. Nagyon veszélyes tovább ezeken napozás közben elaludni!.
Nézzünk körül!
A környezeti tényezők minden esetben befolyásolják a biztonságot. Figyelni kell az időjárási körülményekre, ezek megváltozására is: a feltámadó erős szél, a közelítő vihar , vagy a még csak a felszínén felmelegedett hideg víz életveszélyessé válhat. Kevesen tudják például, hogy még a nyári, meleg eső idején sem szabad fürödni, mert ilyenkor a víz felszínén, épp fejmagasságban, a felcsapódó víztől illetve a párától, esőcseppektől oxigénhiányos réteg alakul ki, amelyben nem jut elég levegőhöz a fürdőző. Sürgősen magasabbra kell húzódni (csónakba kapaszkodva) és a lehető leghamarabb elhagyni a vizet.
Megelőzéssel könnyebb lenne
A vízi mentés alapszabálya a megelőzés: minél előbb, annál jobb, már az oktatási rendszerbe integrálva tanítani kellene a vizek veszélyeit. A megelőzés következő lépcsője a vízparton zajlik: ennek része a fürdőzésre kijelölt területek felkészítése, jelölése, a vízimentők-mentőőrök képzése, sőt a fürdőzők figyelmeztetése, tájékoztatása is. A megelőzés egyik fontos eszköze a viharjelző rendszer, mely I. fokú viharjelzés esetén percenként 45-ször, II. fokú viharjelzés esetén percenként 90-szer villan. Ez a sárga fény messziről is jól látszik, azonban az emberek nagy többsége nem tudja, hogy hol vannak a viharjelzők és ezért nem is figyeli a jelzéseit, a többség pedig a jelentését sem ismeri. A szabad vizekben való tartózkodás alapszabálya az, hogy próbáljuk meg lecsökkenteni azokat a kockázati tényezőket, melyek a balesetek bekövetkeztéhez vezetnek.
Ezek közül a leggyakoribbak az úszástudás hiánya, a nem megfelelő vízbiztonság. A vízmélység nem ismerete is többször okoz balesetet, például ahol a törésvonalakból adódóan néhány lépésnyi távolságon belül nagy különbség lehet a vízmélységben. Vízi bicikliről, hajóról fejes ugrás esetén lehet veszélyes ez: a néhány méterrel odébb sokkal kisebb vízmélységbe ugorva a sekély víz nyaki gerincszakasz sérülést okozhat. A vízi járműveken a mentőmellény használatának elmulasztása, a matracon való napozás, elalvás, a viharjelző jelzésének elmulasztása, és a hajós balesetek okozzák a legtöbb sérülést.
Ha megtörténik a baj
A mentés eredménye nagyon sok összetevőtől függ. Mentésről akkor beszélünk, amikor a baleset bekövetkezésekor a segítséghívás is megtörténik. Amikor valaki egyedül van, és bajba kerül akkor legfeljebb az önmentési technikákban bízhat, ha ismeri azokat. Könnyen beláthatjuk, hogy miért is nem szabad egyedül vízben tartózkodni! Sok esetben a helyszínen tartózkodók próbálnak segítséget nyújtani, szakszerűtlenül, amivel a szaksegítség munkáját nehezítik meg, mivel nemegyszer az alkalmi mentők is bajba kerülnek!
Fontos tudnivaló, hogy a vízi mentést tanulni kell, hiszen pontos és szigorú szabályai vannak. Készségszinten kell ismerni azokat a vontatási technikákat (a vízből mentett vontatása úszás közben) és szabadulási fogásokat (a mentett személy görcsös fogásából való szabadulás), melyek az adott pillanatban a mentett személy és a mentő életben maradását jelenthetik. A számítógép előtt ülve senkiből nem lesz képzett vízi mentő, de azért néhány sajátosságot érdemes itt is megemlíteni, melyek a vízi balesetekre jellemzők. A vízből mentett személlyel való közvetlen kontaktust mindig kerüljük el! A vízből mentett személy mentésénél ügyelni kell, hogy a bajbajutott ne tudjon átkarolni, megfogni. A mentett személy felé ne a kezünket nyújtsuk, hanem valamilyen eszközt - mentésre szinte bármilyen eszköz alkalmas, faág, evezőlapát, stb.
A bajba jutott tudata beszűkül
A fuldokló magatartásának megértéséhez fontos tudni, hogy egy bajbajutott nem tudja reálisan értékelni, felmérni a helyzetét, ebből is adódnak azok az ésszerűtlen döntések, melyek adott esetben épp a megmenekülésének akadályává lehetnek. Egy ilyen helyzetben az ember tudati állapota beszűkül, az életösztön felerősödik. Csak egyetlen célja lesz a fuldoklónak: minden áron a víz felszínén maradni, levegőhöz jutni, akár még a mentésre igyekező élete árán is! Sok esetben a mentőt átkarolva, és a víz alá szorítva próbál menekülni a bajbajutott.
Legjobban: