Mint arra az amerikai járványügyi központ (CDC) kutatói felhívták a figyelmet, a majmok mintegy negyede fertőzött herpesz B vírussal, avagy McHV-1-gyel. Az állatoknál a kórokozó csupán enyhe tüneteket okoz, az emberi szervezetben viszont akár fatális szövődményeket kiváltó megbetegedést is előidézhet. A kezeletlen betegek 70 százaléka nem éli túl a találkozást a vírussal.
A herpeszvírusok már évmilliók óta fertőzik a főemlősöket, az egyik törzs pedig nagyjából 1,6 millió éve terjedt át a korai emberekre a csimpánzokról. A herpesz B vírust viszont néhány makákófaj hordozza csupán, így a tudósok úgy vélik, ezek az állatok a vírus természetes gazdatestjei. Az emberi immunrendszer ugyanakkor kevésbé tud hatékonyan fellépni ezekkel a behatolókkal szemben, emiatt a fertőzés nyomán fellépő betegség súlyos agysérülést és halált okozhat az érintetteknél.
A kórképet először 1932-ben azonosították, azóta pedig összesen 50 esetet dokumentáltak az Egyesült Államokban, amelyek közül 21 halálos kimenetelűnek bizonyult. A fertőzések jelentős része a makákók karmolásával és harapásával terjedt át. A Silver Springs Nemzeti Parkban ugyancsak a harmincas években engedtek ugyanis szabadon nagyjából egy tucat rhesusmajmot (Macaca mulatta), amivel a helyi turizmust kívánták erősíteni. Azóta a populáció 175 példányra bővült a parkban, a környező területeken pedig több száz további főemlős él szabadon.
Már korábbi tanulmányok is azonosították a herpesz B vírust az állatokban, a CDC szakemberei ugyanakkor frissen publikált tanulmányukban pontos számokkal is tudnak szolgálni. A kutatók egyaránt vizsgáltak vér-, ürülék- és nyálmintákat, valamint a majmok élőhelyéről származó talajmintákat. Az összesen 317 makákótól levett vérminták alapján kimutatták, hogy 84 majom fertőzött a vírussal, illetve a fertőzöttség esélye az életkorukkal növekszik. A szakemberek a nyálminták 14 százalékában is megtalálták a vírushoz köthető DNS-t.
Forrás: livescience.com
Legjobban: