A koronavírus-járvány kitörésével ismét fókuszba került a nyájimmunitás fogalma, és ahogy egymás után váltak széles körben elérhetővé a különféle COVID-19 vakcinák , úgy kezdték egyre többen szinte kézzelfogható tényként kezelni, hogy amennyiben sikerül ezt elérni, vége szakad a pandémiának. Csakhogy a helyzet nem ennyire egyértelmű, ahogy az sem, ki mit tekint nyájimmunitásnak, és hogy a COVID-19 esetében egyáltalán reális-e ebben reménykedni - hívja fel a figyelmet a problémára cikkében a slate.com.
A sokat emlegetett nyájimmunitás
A nyájimmunitás elérése, ezzel együtt a koronavírus-járvány legyőzése az elmúlt évben nagyjából minden, a pandémia egészségügyi, társadalmi és gazdasági hatásait reálisan felmérő ember szeme előtt vágyott célként lebegett. Mert azzal kecsegtet, hogy legyőzhetjük a rettegett vírust és úgy élhetünk, mint a COVID-19 járvány előtt. Hogy életünk visszatérhet a normális kerékvágásba, eldobhatjuk a maszkot, bepótolhatjuk az elmaradt utazásokat, nyaralásokat, baráti összejöveteleket, a járvány pedig múltunk részévé válik, amire idővel már csak rossz álomként gondolunk. Az eddigi eredményeket kísérő tudományos pesszimizmus viszont rávilágít, hogy a nyájimmunitás a gyakorlatban egészen másként működik, mint elméletben.
A nyájimmunitás nem azt jelenti, hogy a koronavírus egyszer csak eltűnik és végleg megszűnik. Hanem azt, hogy a védőoltással vagy természetes megfertőződés útján védettséget szerzetteknek köszönhetően csak nagyon kevesen betegszenek meg azok közül, akik valamilyen okból nem szereztek immunitást a vírussal szemben. Egyszerűen azért, mert a populáció legnagyobb része védett és nem is adja tovább a fertőzést.
Amikor a nyájimmunitás tökéletesen működik
5.-es biológiakvíz: hány veséje van egy embernek? – 10 kérdés az emberi testről
Az emberre veszélyes betegségek közül egyedül a fekete himlő az, amit az elmúlt negyven évben a védőoltás következtében kialakult immunizációnak - és nyájimmunitásnak - köszönhetően sikerült teljesen felszámolni. De eltűnéséhez közel kétszáz év kellett. A COVID-19 esetében ez a forgatókönyv jelenleg elég valószínűtlennek tűnik az epidemiológusok többsége szerint. Ha valaha is sikerül elérni a globális nyájimmunitást - hogy ez százalékos arányban mit jelent, arról megoszlanak a vélemények -, ahhoz sokkal gyorsabb vakcinációra, több oltóanyagra és jobban szervezett oltóanyagellátásra lenne szükség. És arra, hogy a jelenleginél jóval többen vállalják a védőoltás beadatását, mert az oltást ellenzők és a habozók száma világviszonylatban még mindig nagyon magas.
Amikor lazul a fegyelem és oda a nyájimmunitás
Hogy a nyájimmunitást jelentő egyensúly mennyire törékeny, és milyen könnyen megbillen, azt jól mutatják az Egyesült Államokban utóbbi évtizedekben dokumentált kanyarójárvány-kitörések. 2000-ben ugyan a CDC bejelentette, hogy megszűnt a kanyaró az országban, de a nyájimmunitás gyengülése miatt - az egy év körüli gyerekek egy része a szülők tiltakozása miatt nem kapott védőoltást - a kanyaró újra és újra felüti fejét. A kötelező MMR-védőoltást (kanyaró, mumpsz és rubeola ellen) Magyarországon 15 hónapos korban adják be, és 11 éves korban egy ismétlő oltásra is sor kerül, hogy a védettség egy életre szóljon. De a kanyaró esetében még a nagyon magas, 95 százalékos átoltottság sem feltétlenül elég a betegség terjedésének megakadályozásához.
A koronavírus esetében a nyájimmunitás küszöbe - vagyis a határ, ami felett fenntartható a populáció immunitása - máig kérdéses. Korai, optimista becslések szerint elegendő lehet a 60-70 százalékos globális átoltottság (ami a legtöbb országban még igen távoli cél), de az epidemiológusok egy része úgy gondolja, hogy csak 80-90 százalékos átoltottsággal lenne elérhető a nyájimmunitás. Ezt azonban számos tényező befolyásolja és nehezíti, többek között a vírus egyes, fertőzőképesebb, ezáltal gyorsabban terjedő, dominánssá váló mutációi, amelyek képesek lehetnek arra is, hogy kijátsszák a vakcinák vagy a természetes megfertőződés kiváltotta immunvédelmet. Minden replikáció alkalmat kínál a SARS-CoV-2 vírusnak arra, hogy megpróbáljon alkalmazkodni az időközben megváltozott körülményekhez, és egy vagy több helyen változtatva a tüskefehérjét, megtalálja az immunvédelem gyenge pontjait. Éppen ez az oka, hogy még a tudósok sem értenek egyet abban, vajon a COVID-19 ellen egyáltalán kialakulhat-e nyájimmunitás. És ha igen, mikor.
Mi várható?
Ez is érdekelhet
A tömeges oltás következtében valami olyasmire lehet számítani, amit a szakértők szemléletesen apadó hullámként írnak le. Mivel egyre többen kapják meg valamelyik koronavírus elleni vakcinát , és egyre többen szereznek védettséget a vírussal szemben, azok, akik a betegség lefolyásának szempontjából veszélyeztetett csoportba tartoznak, nagyobb biztonságban érezhetik majd magukat. De ahogy a slate.com cikke is felhívja rá a figyelmet: biztosan számíthatunk még néhány hullámvölgyre. Hamarosan viszont - az oltásoknak és a járványügyi szabályok további betartásának köszönhetően - várhatóan csökken majd a fertőzöttek száma és alacsonyabb lehet a vírusátvitel.
Legjobban: