"Az amerikai gyerekorvosok szövetsége adott ki egy nagyon szigorú ajánlást. Ők azt mondják, hogy nullától kétéves korig semennyit ne adjunk a gyerekek kezébe. Igazából ők a tévét is idesorolják: tehát semmilyen digitális tartalmat ne fogyasszanak a gyerekek. Utána pedig fél-egy órát naponta maximum" - magyarázta Bálint Barbara klinikai szakpszichológus az RTL-nek a gyerekek kütyühasználatával kapcsolatban.
Mint mondta, olyan ajánlást is olvasott, ahol csak 12 év felett engedélyeznék a használatukat. "Részben az lehet benne, hogy a gyerekek idegrendszere nagyon erősen fejlődik ebben a korban. Rájuk sokkal nagyobb veszélyt jelentenek ezek a digitális eszközök, mint mondjuk ránk" - folytatta.
Azt tanácsolta, hogy ha mégis tévézik vagy telefonozik a gyerek, akkor a szülő legyen ott vele, hogy meg tudják magyarázni a látottakat egy mese esetében is, illetve hogy kontrollálják a tartalmakat. "Ugyanakkor nagyon vigyázzunk vele: csak mértékkel, és lehetőleg minél kevesebbet, mert itt már egyértelműek a kutatások. Megkésett beszédfejlődés szerepe lehet a túl sok tévézésnek" - mondta. Természetesen vannak jó ismeretterjesztő műsorok például, amiket nézhetnek a gyerekek, de "csak kontrollált tartalmat, kontrollált időben".
Arra is fontos figyelni, hogy a mesézésnek meglegyen a helye és az ideje, és ne olyan fontos dolgoktól vegye el az időt, mint a hagyományos játékok, a családi programok, a közös étkezések, a mozgás, vagy akár az alvás.
A szakember arra is felhívta a figyelmet, hogy a szülő mutasson példát: hétköznap, felkelés után és lefekvés előtt lehetőleg ne telefonozzunk és nézzünk tévét. A legmegfelelőbb időszak erre a hétvége délelőtt. A gyerekek és a felnőttek hálószobája is legyen lehetőleg digitális eszközöktől mentes. Ezen kívül óva int attól, hogy jutalmazásra vagy büntetésre használjuk a képernyőidőt.
Akár már óvodáskorban is kialakulhat a függőség. Ha dührohamot, hisztirohamot kap a gyerek, amikor elvesszük tőle, nem tudja kütyük nélkül elképzelni az életét, a családi programokon is inkább elvonul a szobájába, akkor már lépéseket kell tennünk. Ez mind a gyereknek, mind a szülőnek fájdalmas folyamat lehet.
"Mindig arra kell gondolnunk, hogy hosszútávra készülünk. A jelenben ezeket a nehéz perceket, órákat, napokat ki kell bírnunk, és igazából mi vagyunk a felelősek. Mert nem ördögtől valók ezek a találmányok, nagyon sok hasznos dolgot adnak nekünk - a gyerekeknek is. Nagyon jó képességfejlesztő programok vannak rajtuk, amiket már óvodáskorban tudnak használni. Viszont hogy hogyan használjuk ezeket az eszközöket, az rajtunk múlik" - mondta Bálint Barbara.
5.-es biológiakvíz: hány veséje van egy embernek? – 10 kérdés az emberi testről
