Bírósági botránnyal kezdődött…
… a mikrosütőkkel szembeni ellenszenv. 1989-ben egy svájci természettudós, a Szövetségi Technológiai Intézet munkatársa olyan kutatásokba kezdett, melyek a mikrosütőben készült ételek egészségre gyakorolt hatását firtatták volna. Csakhogy állítólag a kutatásokat leállíttatták. Dr. Hans-Ulrich Hertel mégsem állt el szándékától, maroknyi csapattal saját testét sem kímélve kísérletezésbe kezdett. A kutató résztvevők nyolc héten át csak mikrosütőben készült és melegített ételeket fogyasztottak, míg a kontrollcsoport tagjai kizárólag hagyományos főzéstechnikával készült ennivalókat ettek. A nyolc résztvevő a 64 éves Hertel kivételével 20-40 év közötti volt. A kutató nemsokára megállapította, hogy rövid időn belül - sőt egyes eredmények tekintetében már az étkezés utáni 15 perccel - olyan változások álltak be a szervezetben, amelyekért minden bizonnyal a mikrosütő volt okolható.
Nyugtalanító eredményei között szerepeltek például a romló vérkép-adatok, a hemoglobin-koncentráció csökkenése, megcsappant a működőképes limfocita fehérvérsejtek száma, megváltozott a vérzsír-összetétel. 1993-ban azonban a Berni Kantoni Bíróság megfosztotta Hertelt a publikáció jogától, mondván, egyes cégek termékeiről, azaz a mikrosütőkről olyasmiket állít, amik csökkentenék termékek eladhatóságát. 1998 augusztusában azután az Európai Emberjogi Bíróság közreműködésével Lausanne-ban megszületett a fellebbezés nyomán elvárt második döntés, miszerint a szólásszabadság sérthetetlen, és a fogyasztók jogai és egészsége mégis van olyan fontos, mint valamely ipari és kereskedelmi lobbi érdekei. A sajtó azonban azóta is óvatos az efféle közlésekkel. Jóllehet a mikrosütő már fél évszázados múltra tekint vissza, és lett volna alkalom hatásvizsgálatokat végezni, kevés ilyen készült. Az elérhető források nem szolgálnak egységes és megnyugtató eredményekkel.
Mi fán terem a mikrosütő?
E konyhai szerkentyű talán a II. Világháború kevés hasznának egyike. Vitatott, hogy az alapötlet egy, a berlini Humboldt Egyetemen 1942-43 között véletlenül felmelegített szendvics vagy egy amerikai laborban zsebbe olvadt csokiszelet nyomán született. Rossz nyelvek szerint az amerikai Dr. Percy Spencer, a Raytheon Corporation mérnökének köpenyzsebében történtek nem jöhettek volna létre, ha a magnetronnal végzett kísérletek közben történt felfedezést nem csempészik ki Németországból. Mindenesetre az amerikaiak a csoki után pattogatott kukoricával próbálkoztak. Ez lett az első igazi mikrosütős étel, majd további kísérletek után már 1946-ban elindították a szabadalmaztatási eljárást, melynek nyomán a Raytheon cég 1952-ben piacra dobhatta első mikrohullámú sütőjét. Az embermagasságú, csaknem 340 kilós monstrum több ezer dollárba került. Folyamatos fejlesztéseknek köszönhetően egyre kisebb és egyre népszerűbb lett. 1976-ra az amerikai háztartások hatvan százalékában volt már mikrosütő. Az első, a fogyasztók egészségéért aggódó cikkek az 1970-es években jelentek meg.
5.-es biológiakvíz: hány veséje van egy embernek? – 10 kérdés az emberi testről
Káros, de mennyire!?
A mikrohullámok az élő szervezetekre, sejtekre hármas hatást fejtenek ki: termikus, atermikus és nem termikus hatást. A termikus hatás azt jelenti, hogy az élő szervezetben, szövetben éppúgy melegedés tapasztalható, mint az ételeknél, amit azonban a szervezet hőszabályozással – ez a kiváltott atermikus hatás - képes ellensúlyozni. A nem-termikus hatások nem járnak hőmérséklet-emelkedéssel, de elektromágneses sugárzás lévén nincs abban semmi meglepő, hogy a mikrohullám a sejtmembránok két oldalán uralkodó töltésviszonyokat is befolyásolja. Így hatására megváltozik a sejthártya áteresztőképessége, idegsejtek esetében ingerületvezetése. Erre a svájci Hertel is utalt kísérleti eredményeiben. Ez aztán éppúgy befolyásolhatja a sejtek regenerálódó képességét, mint anyagcseréjét. A mikrosütő veszélyességét hangsúlyozó kutatók attól tartanak, hogy a sejtek megváltozott életfolyamatai az immunrendszeri sejtek csökkenő érzékenységéhez, a szervezet csökkent ellenállóképességéhez, a szövetekben daganatos folyamatok beindulásához vezethetnek.
Az erős elektromágneses sugárzás élő szervezetekre gyakorolt káros hatása bizonyított: a magasfeszültségű távvezetékek közelében élők esetében bizonyítottan nagyobb gyakoriságú a leukémia és egyéb tumorelőfordulások. Az elektromágneses sugárzások által kiváltott egészségi hatások – bőrpír, szürkehályog, férfiaknál átmeneti sterilitás, bőrdaganatok, különféle ideg- és hormonrendszeri hatások – a mikrohullám esetében szintén nem új felfedezések, a sugárzás erősségétől és az elnyelt dózistól függően alakulnak.
Nyugodtan feltételezhető, hogy az otthoni mikrosütőkkel is jár bizonyos kockázat. A sugárforrás itt ugyan kis teljesítményű és árnyékolt, de testünkhöz rendkívül közel engedjük, és abban a sugárbiológusok és orvosok is egyetértenek, hogy „az elvégzett kísérletek száma kevés a dozimetriai határértékek megállapításához” – olvasható a Semmelweis Egyetem Közegészségtani Intézetének oktatóanyagában. Az írás megjegyzi, hogy a mikrohullámú sütők csak sértetlen védőráccsal biztonságosak, a nagyobb ipari készülékek vagy nem kellő védelemmel rendelkező berendezések akár a spontán vetélés esélyét is növelhetik. Bár ezekről a veszélyekről tudunk, mégsem kezeljük őket kellő súllyal. A készülékek biztonsági leírásai említik ugyan, hogy a készüléket nem szabad nyitott vagy sérült tömítésű ajtóval használni, mivel mikrohullámú energia léphet ki a sütőtérből, de hogy pontosan miért is baj ez, arról nem esik szó. Még csak az égési sérülés veszélyét sem említik, nemhogy a vetélés vagy rák kockázatát. A konyhabútor lapjának sérülése előbb kerül említésre…
Vannak rémisztőbb megfogalmazások is
1957 és 1990-es évek között a belorussziai Klinski Radiotechnológiai Intézetben is végeztek kutatásokat a mikrohullámú készülékükkel. Kísérleti körülmények között a mikrohullámnak kitett élelmiszerekben a megfelelő fertőtlenítő hatás elérését célzó hőmérsékletre történő melegítéskor a húsételekben d-nitrozo-diethanol-amin, egy rákkeltő anyag keletkezett. A mikrohullámmal készített ételeket fogyasztókban állítólag megnövekedett az emésztőrendszeri daganatok száma, romlott a fogyasztók közérzetet, koncentrációs képessége is. A hatás eredetét kutatva a kutatók arra következtettek, hogy nem csak maguk az ételek, hanem a készülékből származó mikrohullám is hatással van az emberekre, s a test mágneses mezejét megváltoztatva okozhat egészségi károkat. E vizsgálatok eredményeire azonban nehéz rábukkanni, ahogy sok más hivatkozási alapnak használt eredményre is. A mikrosütők ellenzői ezt azzal magyarázzák, ez pusztán azért van, mert a gyártók és forgalmazók kezei messzire nyúlnak, és tűzzel-vassal irtanak minden ilyesféle publikációt.
A pénzérdek világát nézve naivság volna feltételezni, hogy ez pusztán délibábos és hiteltelen magyarázat, de jogos a bizonyítékok igénye is. Mindenesetre 1976-ban a kísérletekben szereplő mikrohullámú készülékeket betiltották, a tilalmat csak a peresztrojka éveiben oldották fel Oroszhonban. Lehet, hogy a betiltott készülékek egyszerűen túl nagy teljesítményűek voltak, és ajtajuk nem volt kellően árnyékolt.
A természetgyógyászok attól is rettegnek, hogy a mikrózott víz úgy megváltozik, hogy minden vele érintkező élelmiszert és szervezetet mintegy „megfertőz”. Mindenesetre elgondolkodtató egy 2006-ban végzett angol magánkísérlet is, melynek fényképes dokumentációja az interneten is elérhető. A kísérletező hölgy mikrohullámú sütőben melegített, majd lehűtött vízzel, illetve normál, tisztított, hagyományos főzőlapon felforralt, és lehűtött vízzel öntözött két növénykéje közül a mikrohullámos vizet kapó röpke kilenc nap alatt elpusztult. Itt nem pusztán arról van szó, hogy az esetleg rosszul árnyékolt készülékből származó mikrohullám tett volna kárt a növényben.
A talányos kísérletet ellentmondásos vélemények övezik, de otthon is ki lehet próbálni. Az amatőr kutatók két azonos fajú és korú, ugyanolyan földbe ültetett, a mikrosütőtől kellő távolságban lévő növényt kezdjenek két féle vízzel öntözni. Egy másik érdekes kísérlet az lehet, mennyire viselik el szobanövényeink a mikrosütő közelségét.
Úgy melegít, mint a többi…
…vagy mégsem? A sugárbiológusok hivatalos álláspontja szerint az említett káros hatások a konyhai eszközökkel létrehozható dózisban elenyészők, az egészségre nem károsak, a kémiai, hő- és egyéb hatások pedig nem roncsolják jobban az élelmiszereket, mint bármely hagyományos melegítési eljárás. A mikrosütő elleni érvek között szerepel, hogy nem pusztít el sok olyan baktériumot, melyek akár halálos betegségeket is okozhatnak. A Listeria-, Salmonella- és egyéb fertőzéssel kapcsolatban nem árt tudni, hogy az elégtelen melegítés hagyományos konyhatechnológia mellett is vezethet fertőzésekhez. A kórokozók csak akkor pusztíthatók el biztonságosan, ha kellő hőfokra és megfelelő ideig hevítjük az ételeket. Tévhit, hogy a mikrohullám önmagában fertőtlenít, csak az egyenletes magas hőmérséklet pusztítja el a kórokozókat. Másrészt a magas hőmérséklet sejt- és szövetromboló, égető hatása sem mikrohullám-specifikus. A mikrohullámú sütőnél a kórokozó baktériumok életben maradása valószínűleg pusztán abból fakad, hogy benne az ételek nem egyenletesen melegednek, így a baktériumok sem pusztulnak el az ételben mindenhol.
Egy a The Lancet című tudományos szaklapban 1989-ben megjelent tanulmány szerint a mikrohullám a tejfehérjéket olyan aminosavakra darabolja föl, amelyek természetesen nem keletkeznének ilyen arányban, ugyanakkor az Escherichia coli nevű baktérium szaporodásának kedveznek a tejben. A gyanús bomlástermék a polarizált fényt jobbra forgató cis-D-hidroxi-prolin, a normálisan L-formában előforduló prolin aminosav eltérő optikai tulajdonságú izomere. A szerzők a fehérjékben a hagyományos forrósításkor bekövetkező kicsapódástól eltérő szerkezeti változások miatt immunrendszeri problémáktól tartanak, különösen a kicsi gyerekeknél.
A mikrózott ételek tápértékére és vitamintartalmára vonatkozó adatok is ellentmondásosak. Egyes tudományos közlemények szerint a mikrózott étel pont a rövidebb idejű, kíméletes melegítés miatt őrzi meg vitamintartalmát, míg mások a tápanyagok sérüléséről számolnak be. Egy orosz kutatásokat idéző szerint a mikrózott élelmiszerek hasznosítható tápanyag- és B-vitamin-komplex-, valamint C- és E-vitamin-tartalma 60-90%-kal csökken, de arról nem közöl adatot, hogy ezt milyen erősségű besugárzás után mérték, s azt is jó lenne tudni, hogyan viszonyul ez a hagyományosan készült ételekben mért értékekhez. Hiszen köztudott; a vitaminok hő hatására lebomlanak, a fehérjék kicsapódnak.
Mi legyen az anyatejjel? – Avagy jobb az óvatosság!
Mi sem egyszerűbb: fogjuk a lefagyasztott anyatejet, és mikrosütőben testhőmérsékletűre melegítve kínáljuk a babának. A kaliforniai Stanford University 1992-ben a nemzetközi gyermekgyógyászati szaklapban publikált vizsgálata előtt sok kórházban ez vált gyakorlattá. Szerény kutatásuk azonban azt mutatta, hogy már alacsony, 20-53 °C-os hőmérsékleten is károkat szenved az anyatej lizozim nevű, baktériumölő hatású enzime és egyes immunglobulinjai. Noha az immunglobulinok között csak magas, 70ºC fölötti hőmérsékleten végez pusztítást a mikrohullámú sütő, és további vizsgálatok is hiányoznak, nem árt némi óvatosság. Az intenzíven növő, fejlődő kisgyermekek ételeit mindig hagyományos melegítéssel vagy vízfürdőben melegítsük. Végül is nem sokkal macerásabb, mint a mikrózás.
Sose szabad a mikrosütő ajtaját kinyitni, vagy nyitott ajtóval használni. A legtöbb készülék nem is engedi ezt a műveletet, de jobb nem kockáztatni. A működő készüléktől tartsunk legalább egy méteres távolságot. Persze, ha emiatt nem csinálhatunk közben a konyhában semmit, máris nem olyan praktikus és időspóroló technológia a mikrózás. Az ételeket sohasem szabad műanyag csomagolásban melegíteni. A mikrohullámú melegítésre szánt készételek speciális szín- és ízanyagokat tartalmazhatnak, amelyek forrón is szép színűek, ízletesek, ugyanakkor mérgezővé válhatnak. Inkább kerüljük ezeket! Egyre több étteremben is mikrohullámot használnak melegítésre, ezeket az ellenzők nagy teljesítményük miatt még aggályosabbnak tartják.
Ez is érdekelhet
A kereskedelmi forgalomban lévő mikrohullámú sütők az uniós szabványok szerint bevizsgáltak, a mérést a KERMI végzi. Csak jó minőségű készüléket érdemes venni, és 3-5 évente beméretni. Az elektromágneses sugárzások bemérését néhány ezer forintért természetgyógyászoktól vagy szakszervízektől, független műszerészektől, mikroszerelőktől lehet megrendelni. Egy mikrónak új korában a külső burkolattól mért 5 centiméteres távolságon belül legfeljebb 1 mW/cm2-es teljesítménysűrűségi határértéket szabad mutatnia, később ez az érték legfeljebb 5 mW/cm2-re nőhet. Kérdés, mit kezdünk a kapott sugárzási értékekkel. Ugyanazon adatokból kiindulva az egyik szakember több vagy több száz méteres távolságra küldene minket a működő mikrosütőtől, a mérnökök, sugárbiológusok csupán legalább fél-egy métert javasolnak. Mondanunk sem kell, a használati utasításban ilyesmiről egyáltalán nem esik szó. Hogy mindezek után miért érdemes igencsak spórolni a mikrós melegítéssel? Főképp, mert keveset tudunk róla, így azt sem tudhatjuk, hogy a ki tudja mi alapján meghatározott egészségügyi határértékek valóban helyesek-e.
