Rettegett, mégis gyakori
A gépkocsibalesetek között igen gyakori a frontális ütközés: az esetek több mint felében a szemben haladó gépjárművek eleje csapódik nagy erővel egymáshoz. Totális ütközéskor az egész szélességében érintkezik az autó a másikkal, de a részleges ütközés sem sokkal kevésbé veszélyes. Ilyen helyzetet előidézhet a másik oldalra való átsodródás, kicsúszás (kanyarban vagy csúszós úton rosszul megválasztott sebesség mellett), leggyakrabban pedig egy-egy rosszul felmért, szabálytalanul vagy nem belátható útszakaszon végzett előzés következménye.
Ellentétes erők között tehetetlenül
A frontális ütközéskor a kocsi utasai a testek tehetetlenségi továbbmozgása miatt előre és hátracsapódnak, jellegzetes sérüléseket szenvedve el. Az ütközéskor a hirtelen lassulás miatt az első üléseken utazók alsóteste, térde, combja, medencéje a műszerfalhoz ütődik, lágyrész-zúzódások, térdízületi és combcsont-, medencecsont-sérülések következhetnek be. A másik jellemző sérüléscsoport a felsőtestet éri. A test tehetetlensége miatt a fej először előrelendül (ha eléri a gépkocsi valamely részét, arc- és fejsérülés történhet), a gerinc nyaki szakaszán, az V-VII. csigolya magasságában pedig ún. túlhajlításos sérülés következhet be. Ennek során megsérülhet a gerincvelő burka, a gerincvelő és az érintett csigolya is.
Az ütközés ereje ezután még hátra is visszalendíti a fejet, amikor a gerinc nyaki szakaszán túlfeszítés következhet be, ugyanabban a magasságban, a gerinc másik oldalán okozva hasonló sérüléseket, mit a túlhajlítás. Túlfeszítéskor csigolyaficam, a gerincvezeték elszakadása és a légcső, illetve a nyelőcső "becsípődése", vérömlenyes sérülése is kialakulhat. Aszerint, hogy mekkora sebességnél, milyen erővel következik be az ütközés, a fej ezután még egyszer visszacsapódhat előre, amikor is a szélvédő üveghez vagy a műszerfalhoz ütődő fejen illetve a kormánykeréknek ütköző mellkason keletkezhetnek további sérülések.
Roppanó csigolyák: ostorcsapás-sérülés
A fej hirtelen hátra és előre csapódásakor, a túlnyújtás és túlfeszülés során bekövetkező sérüléstípust - a meglendített és visszarántott karikás ostor jellegzetes mozgásához hasonlítva - A fejnek ilyen fokú "kilengése" szélsőségesen megterheli a nyakizmokat, inakat, idegeket, a gerinc porcait és csigolyacsontjait. Izom-, ín- vagy ínszalagszakadás következhet be, a csigolyák összenyomódása során károsodhatnak a köztük lévő porckorongok, a gerincvelői kilépő idegek nyomás alá kerülhetnek.
5.-es biológiakvíz: hány veséje van egy embernek? – 10 kérdés az emberi testről
Becsípődhetnek, sérülhetnek a csigolyák mentén futó verőerek is, ami az agy vérellátásának zavarát okozza. A csigolyákat rögzítő kötőszöveti szalagok rándulása, megnyúlása, részleges vagy akár teljes szakadása is bekövetkezhet. Az izmok közül leggyakrabban a mély nyakizmok és a fejbiccentő izom, illetve a tarkóizomzat érintett. A legsúlyosabb sérülés akkor történik, ha a csigolyákat rögzítő szalagok elszakadnak, a csigolyák elcsúsznak egymáson, ami a bennük futó gerincvelő roncsolódásával járhat. Ebben az esetben bénulás vagy akár azonnali halál is bekövetkezhet.
Hetekig, hónapokig tartó következmények
Az ostorcsapás-sérülés előfordulhat minden külsérelmi nyom nélkül is, sőt, adott esetben a röntgenfelvétel sem mutat elváltozást, mégis sokféle, hosszan tartó tünet jelentkezik a sérültnél. A zsibbadás és a vállba, karok felé is kisugárzó fájdalom elmúlhat pár nap alatt, de hosszan is elhúzódhat, több hónapon vagy akár egy évvel később is panaszokat okozhat, így például megmaradhat bizonyos fokú mozgáskorlátozottság, végtaggyengeség, érzészavar (például hőérzékelés kiesése) és vizelettartási gondok formájában.
A sérülés súlyosságától függően kezelhetik gyógyszerrel, gyógytornával, bizonyos esetekben műtétre is szükség lehet. A nyakmerevítő használatával kapcsolatban eltér a szakemberek véleménye. Az ostorcsapás-sérülésnek nemcsak akut, hanem krónikus változatát is ismeri a szakirodalom, ami például rossz alvás közbeni testtartás miatt alakulhat ki.
Az "anyósülés" tényleg veszélyesebb?
Igazságügyi orvosszakértők elgondolkodtató tapasztalata szerint van némi igazság abban, hogy az autók jobb oldali ülésen (rossz viccek szerint az "anyósülésen") ülni a legveszélyesebb. Valóban, a vezető mellett lévő utas sérülései rendszerint súlyosabbak, mint a jármű vezetőjéé. Ennek az lehet az oka, hogy a vezető általában előbb észleli a veszélyt, ösztönösen megpróbálja elhárítani az ütközést és kitámasztani magát. A hátul ülők sérülései hasonlóak lehetnek, esetükben is bekövetkezhet az ostorcsapás sérülés, vagyis a gerinc nyaki szakaszának sérülése. A kocsiban elfoglalt helynél azonban mindenképpen fontosabb következményei vannak annak, hogy az illető használta-e a gépkocsi biztonsági, védelmi berendezéseit. Az ülések fejtámlája megakadályozhatja a túlfeszítéses csigolya illetve gerincvelő sérülést, ha az előrelendülő túlhajlást nem is.
Ráfutásos, vagyis hátulról becsapódó ütközésnél is védi a fejet a visszacsapódástól. A biztonsági öv ennél a balesettípusnál is életet menthet, hiszen fékezi az utasok testének tehetetlenségi mozgását, felfogja a mozgási energia egy részét, csökkenti a túl hirtelen lassulás következményeit, és megakadályozhatja az autóból való kizuhanást, ami az egyik legveszélyesebb mozzanat a nagy erejű ütközésekkor. A test előrelendülését a modern légzsákok képesek felfogni, megvédve az illetőt az ostorcsapás sérüléstől illetve a felsőtesten, fejen bekövetkezhető sérülésektől. Így a megfelelően kialakított és beállított védelmi berendezések és használatuk jelentőségét nem lehet eltúlozni.
