Amikor a műanyag felfedezése, majd az 1930-as, 1940-es években induló tömeggyártása új, beláthatatlan távlatokat nyitott az egész emberiség előtt, még senki nem foglalkozott a következményekkel. Tudósok és számos civil szervezet évtizedek óta kongatja a vészharangot, hogy a természetes úton csak évszázadok, akár évezredek alatt lebomló anyagok veszélyes környezeti terhelést jelentenek - írja a 24.hu.
Természeti károk
1988-ban egy műanyagokból álló szemétszigetet fedeztek fel a Csendes-óceán északi részén, majd 2017-ben egy másikat az óceán déli területén. Egyes becslések szerint 2050-re több műanyag szemét lesz tengereinkben, mint hal. A két szemétsziget területe ma összesen 6 millió négyzetkilométer, ami 1,3-szor méretesebb az Európai Uniónál, 60 Magyarország férne el rajta. Ezen kívül egyre több hír érkezik a lenyelt műanyagdarabok miatt elpusztult halakról, vízi madarakról és tengeri hüllőkről, emlősökről. Legutóbb egy 10 méter hosszú, hat tonnás bálna pusztulása borzolta a kedélyeket, miután kiderült, halálát 29 kilogrammnyi lenyelt műanyag okozta.
Az embereket is veszélyezteti
Azzal, hogy az emberek tengeri élőlényeket fogyasztanak, a mi szervezetünk is bőven tele van műanyaggal, és a csapból folyó víz is világszerte mikroműanyagokkal szennyezett.
Az ENSZ egészségügyi szervezete (WHO) nemrég kilenc ország 19 forrásából származó, 11 különböző márkához tartozó ásványvizét vizsgálta meg, és kiderült, hogy a bevizsgált vizek 93 százaléka szennyezett volt műanyaggal. A WHO jelenlegi álláspontja szerint a műanyagdarabkák fogyasztásának nincs egészségügyi kockázata, de nem tisztázott, hogy milyen hatással vannak az emberi szervezetre.
Az ásványvizekben leggyakrabban polipropilént találtak, amiből a palackok kupakját készítik. A mikroműanyagok feltehetően fizikai hatásra, a fel- és/vagy lecsavarásra nyíródnak a palackba.
És hogy nem mindegyik termékben találtak szennyeződést, az arra utalhat, hogy a jelenség a gyártási technológiától függ.