Világszerte dübörögnek az elektromosautó-bérlő hálózatok, a telekocsis autómegosztási lehetőségek, és hazánkban már nők is dolgozhatnak mentőautókon . Ezek a szektorok (egyre inkább) nem tesznek különbséget a nemek között, mégis, amikor egy csuklós busz vagy egy taxi női sofőrrel gördül be a ház elé, a legtöbben felhúzzák a szemöldöküket. Majd pedig egész úton aggódva figyelik, hogy miként bír el egy lány azzal a nagy és okos géppel. Nem csoda hát, hogy a nőkkel szembeni előítélet átragad a sofőrre, az utasra és a gyalogosra is, vagyis jóformán mindenkire, aki részt vesz a közlekedésben.
A nők maguk erősítik a sztereotípiákat
Gyakran hallani, hogy a nők a tükröket kizárólag sminkigazításra használják, hogy a magas sarkú cipők miatt van olyan sok baleset, valamint, hogy a hölgyeknek alapvetően rosszabb a térlátásuk. Természetesen továbbra is dívik a hajszín alapján történő negatív megkülönböztetés is, amelyből még mindig a szőkék jönnek ki a legrosszabbul. Ezek azonban mind-mind olyan hiedelmek, amelyeket sem kutatások, sem pedig baleseti vagy egyéb statisztikák nem támasztanak alá.
"Elutasítom, hogy a nők rosszul vezetnek. Sokszor jobban is vezetnek, mint az urak, éppen az erősebb biztonságérzetük és az óvatosságuk miatt" - véli a Házipatika.com által megkérdezett vezetéstechnikai instruktor, aki szerint a gépjárművezetőket nem szabadna nemekre osztani, mivel az autó fizikai valójában nemtelen. Éppen ezért vezetője tekintetében is nemtelennek kell lennie.
"Van különbség női és férfi vezető között, de nem azért, mert az egyik jobban vezet, mint a másik. Igen, létezik a sztereotípia, de jórészt alaptalan, mivel nem vezetnek rosszabbul a nők. 17 éve oktatok, és azt látom, hogy a hölgyek "csak" önbizalomhiányosak. A legtöbben maguknak generálják azt a sztereotípiát, hogy rosszabbak másoknál. Belülről hozzák. Vagyis nem a génjeikből fakad, hogy bizonyos szituációkban gyengébben teljesítenek, hanem azért, mert elhiszik, hogy mivel nők, nekik ez úgysem vagy csak gyengébben fog sikerülni. Ha nem lenne a negatív megkülönböztetésből eredő önbizalomhiány , a két nem körülbelül egyformán vezetne" - állítja a szakértő, aki szerint az autóvezetés nem ördöngösség, csak csinálni kell. "Kell hozzá egyfajta magabiztosság, mert ha az nincs, akkor a többiek elnyomnak."
5.-es biológiakvíz: hány veséje van egy embernek? – 10 kérdés az emberi testről
Butítanak az okoskütyük
A gyártók manapság olyan elképesztő vezetéssegítő rendszerekkel szerelik fel az autókat, amelyek korábban elképzelhetetlenek voltak. Ezek persze sokat segítenek a sofőrnek, biztonságosabbá és kényelmesebbé teszik az autóvezetést , javítják a vezetési élményt. Nemtől függetlenül ütközésmegelőző és tolatórendszerek, sebességtartó és sávelhagyó automatika, szenzorok, ultrahangos közelítés-érzékelők és 360 fokban látó kamerák állnak a vezetők rendelkezésére. Ezek mára szinte alaptartozékai lettek az új autóknak, és jóformán mindenre figyelnek az ember helyett.
A kocsik felismerik a közlekedési táblákat, érzékelik a gyalogosokat, és maguktól be is parkolnak. Vagyis a technika akár csökkenthetné is a nemek közti vezetéstechnikai különbségeket, például, ha beparkol azok helyett, akiknek ez nehezebben megy, és segítségre van szükségük.
"Azt gondolom, hogy ha telerakjuk az autót elektronikával, az nagyon jó, mert rengeteget segít. Mellé azonban nem párosul képzés sem a vásárláskor, sem pedig a későbbiekben egy tanpályán, ahol megmutatnák, hogy ami beépítésre került, hogyan működik. Sokszor nincs lehetőség arra sem, hogy az illető mindezt ellenőrzött körülmények között ki tudja próbálni. Pedig az embernek meg kellene tanulnia, hogy a sokféle okoskütyü ellenére nem hagyhatja magára az autót, mert az elektronika csak segít, de felügyelni kell. Muszáj ott lennie a sofőrnek is.
A technika csak abban segít, hogy jobban tudjunk koncentrálni a környezetünkre. Hogy hamarabb észrevehessük a dolgokat" - mondja a szakértő, akiben a munkája kapcsán sokszor felmerül a kérdés, hogy minek ül autóba , aki magától nem ismeri fel vagy nem akarja felismerni a sebességkorlátozó táblákat, nem tudja, hol van a sáv széle, vagy éppen nem érzi, hogy meddig tolathat hátrafelé. "Az ilyen ember menjen busszal, vagy utasként a jobb egyben. Ez az én magánvéleményem, függetlenül attól, hogy értékelem, ha a különböző berendezések segítenek. Egy 1300-1800 kilométeres útnál például nem baj, ha a kocsi időnként megrángatja a kezemben a kormányt. De ennek is csak akkor van értelme, ha a sofőr tudja, hogy ez most miért történik. Hogy kezdett bóbiskolni, esetleg kiment a sávból, ezért a kocsija jelezte, hogy álljon meg kávézni."
Fizettem érte, használom
"Fontos azonban megjegyezni, hogy ezen rendszerek miatt egyre inkább ellustulunk. És nem azért, mert az autó ezt akarja, hanem mert mi magunk válunk lustábbá. Úgy vesszük, hogy ha a technika az autóban van , és már fizettünk érte, akkor bizony használjuk. És ha megy magától a dolog, akkor nekünk nem is kell odafigyelni rá. Vagyis bármi mást csinálhatunk közben.
Marketingszempontból talán jó ötlet a nőknek ajánlgatni vagy a hölgyekkel reklámozni ezeket a vezetéssegítő rendszereket, de oktatóként nem hiszem, hogy ezek a berendezések kizárólag nekik kellenek. Tapasztalatból azt kell mondjam, hogy a férfi általában túl magabiztos, és túl sokat képzel magáról. A nők megfontoltabbak, és ugyan több mindenre tudnak egyszerre figyelni, az autóban ülve valamiért nem akarnak. Sok esetben meg tudják osztani a figyelmüket, a volán mögött azonban képesek nagyon rákoncentrálni és ráfeszülni egyetlen dologra. Az urak ezzel szemben nem tudnak olyan sok mindenre koncentrálni, cserébe elhiszik, hogy képesek rá.
Vagyis ami eltérés van a nemek közt, az a viselkedésből és nem a genetikából adódik. Ez egy örök csata, de alapesetben sem reakcióidőben, sem vészhelyeztkezelésben, sem más területen nincs különbség férfi és nő között - állítja a szakértő, akinek kijelentéseit a balestei statisztikák is alátámasztják.
