Többek között a menekülteket ért traumákról tanácskoztak idén pszichológiai és pszichiátriai szakértők Budapesten, a Francia Intézetben és az Olasz Kultúrintézetben megrendezett Dívány a Dunán címmel meghirdetett konferencián. Most, a párizsi merényletek után a szervezők egyike elmondta a HáziPatika.com-nak, hogy a tudományos fórum akkori vezető témája, a menekültek pszichológiája részben azonos a terrortámadások áldozatainak pszichológiájával. Bár a menekülteket akár hosszan tartó és ismétlődő traumák is érhetik, a terrortámadások általában egyszeri sokkot jelentenek. Mindazonáltal a lelki következmények hasonlóak lehetnek, és elsősorban egy fogalommal írhatók le: a poszttraumás stressz szindrómával (PTSD), amelynek különböző válfajai lehetnek.
A PTSD a HáziPatika.com betegségleírása szerint "egy olyan szorongásos zavar, amely egy pszichológiailag traumatikus esemény után alakul ki. Akutnak akkor minősíthető, ha tünetei három hónapnál kevesebb ideig állnak fenn, krónikusnak pedig akkor, ha a zavar három hónapnál tovább tart. Késleltetett kezdetű PTSD-ről akkor beszélünk, ha a tünetek legalább hat hónappal a trauma után kezdődnek."
Ezen kívül a tavaszi konferencián szó esett egy kumulatív jellegű stressz-szindrómáról is, amikor látszólag semmilyen tünetet nem mutat egy Wikipedia szerint a PTSD-ben szenvedőkre sokszor jellemző a pszichés közöny és elkerülés, kerülik a traumával kapcsolatos érzéseket, helyzeteket, helyeket, csökken az általános érdeklődésük, a tanult készségek visszafejlődnek. Jóval ingerlékenyebbek az átlagnál.
A Wikipedia szerint a PTSD "egyfajta védekezési mechanizmus, amely traumatikus események után lép fel", és a teljesen elveszett emlékek "nem kívánt, hirtelen, újbóli megjelenését" eredményezi. Elsőként az 1667-es londoni tűz után írtak le a túlélőknél jelentkező olyan tüneteket, amelyek poszttraumás stresszre utalhatnak. A 19. század közepe felé egy vasúti balesetet után léptek fel hasonló szimptómák, így például DSM-nek nevezett kiadványt az Amerikai Pszichiátriai Egyesület szerkeszti.
Hárdi megemlíti a kapcsolódó kutatások közül a Chodoff által 1969-ben használt "túlélő szindrómát", és azt is, hogy a PTSD-t végül Jacob Mendez Da Costa írta le 1975-ben. A konferencián előadóként is szereplő szakértő szintén megemlíti, hogy a vietnami veteránoknál észlelt PTSD hívta fel igazán a figyelmet a tünetegyüttesre és "azóta fordítanak egyre több figyelmet a PTSD kutatásra".
Hárdi kiemeli, hogy kutatások szerint a nőknél gyakoribb a PTSD előfordulása, s a már kialakult tünetek tovább fennállnak, mint a férfiaknál. Ennek részben biológiai, genetikai okai lehetnek: a szerotonin (egy idegi ingerületátvivő anyag) szabályozásához-szállításához kapcsolódó egyik gén (5-HTTLPR) szerepét vizsgálják jelenleg is a kutatók a jelenség hátterében.
Egész életünket végigkísérhetik a traumák
A traumák egész életünket végigkísérik, végigkísérhetik. A már említett betegségleírása szerint az "emberek körülbelül egyharmadát éri súlyos trauma - vagy lesz szemtanúja ilyesminek - élete során. Ilyen lehet például egy baleset, egy rablás, egy természeti katasztrófa, egy haláleset, egy letartóztatás, egy betörés, egy verekedés vagy valamilyen erőszak. Viszont poszttraumás stressz szindróma csak az érintettek 10-15 százalékánál alakul ki". Fontos tehát megjegyezni - és erről a tavaszi budapesti tanácskozáson is szó esett -, hogy PTSD-ben nemcsak a fizikai sérülést elszenvedett emberek szenvedhetnek, hanem azok is, akik tanúi voltak valamilyen traumatikus következménnyel járó eseménynek. Éppen ezért a PTSD diagnózisát a szakemberek több kritérium alapján állítják fel. Az érintett olyan eseménynek vagy fenyegető szituációnak kell, hogy szereplője vagy szemlélője legyen, amely életveszélyt, erős halálfélelmet, súlyos sérülést, betegséget, balesetet vagy katasztrófát eredményezett.
A diagnózis felállításának feltétele az is, hogy "az egyén a traumatikus eseményt később újra és újra átélje, akár képzeletben, akár álmában, súlyosabb esetben, hallucinációban, mindezt pedig heves vegetatív vagy pszichés reakciók kísérjék". Az érintettben elkerülő viselkedés alakul ki a traumával kapcsolatba hozható helyzetekben (kerülik az emlékeket és emlékeztető tevékenységeket, személyeket és helyzeteket). Előfordul az is, hogy az eseményre eleve nem tudnak visszaemlékezni. A poszttraumás stressz kezelése történhet pszichoterápiával, de gyógyszereket is alkalmazhatnak.
Ez is érdekelhet
