„Egy cochleáris implantációval kapcsolatos konferenciára utaztam, Frankfurtban szálltam át, Gran Canariára tartott a repülőgép. A felszállás után hamar elaludtam, majd körülbelül húsz perc múlva arra ébredtem, hogy valaki az előttem lévő sorban kiabál, hogy: »Help!« Csak annyit láttam, hogy az előttem lévő sor teljes szélességében rángatózik, de nem tudtam, mi történt” – idézi az SZTE lapunkhoz eljuttatott közleménye Szabó Andrást. Az orvostanhallgató elmondása szerint elég nagy pánik alakult ki a repülőgépen.
„A légiutaskísérők megkérdezték a hangosbemondón, hogy van-e orvos, egészségügyi személyzet a gépen. Nem haboztam, megkértem a mellettem ülő utast, hogy emeljük ki a beteget és vigyük hátra. Az egyetemen tanult ABCDE-vizsgálat szerint átvizsgáltam a pácienst. Légúti akadálya volt, elharapta a nyelvét, illetve a szaturációja nem volt megfelelő. Szerencsére a repülőgép személyzete rendelkezésemre bocsátotta az orvosi táskát, így a vizsgálathoz szükséges felszerelések kéznél voltak” – emlékezett vissza Szabó.
Hozzátette, megkérdezte egy hozzátartozótól, hogy milyen betegségei vannak a páciensnek. Egy repülő- és űrorvostan kurzuson tanulta azt a checklistát, amely alapján pontozással meg lehet állapítani, hogy milyen súlyos a páciens állapota. Megkérdezte a stewardessektől, hogy mennyi oxigén, milyen gyógyszerek és felszerelés áll rendelkezésre. „Telefonáltak a pilótának, aki azt mondta, most kell eldöntenünk, hogy leszálljunk vagy ne, mert utána két és fél órát víz fölött fogunk repülni, és nem tudunk visszafordulni” – mondta el Szabó. Végül kért 2-3 percet, hogy mérlegelje a helyzetet, majd arra jutott, hogy le kell szállni, mert nem biztos, hogy a beteg állapotát egész úton tudják tartani. Így a párizsi Charles de Gaulle repülőtéren leszálltak, a beteget pedig átadtál a mentőknek.
Szabó András a június 27-i diplomaosztó alkalmával nemcsak a végzettségét igazoló diplomáját vehette át Prof. Dr. Lázár György dékántól, hanem dékáni dicséretben is részesült. „Beugrott, amit a dékán úr mondott, amikor beiratkoztam az egyetemre: a tőlünk elvárható maximális tudással mindig segítenünk kell akár egy újraélesztésnél, akár más vészhelyzetben. Amikor még nem vettek fel az egyetemre, uszodamesterként dolgoztam, és egyszer már találkoztam egy ilyen éles szituációval. Ráadásul fél évvel az említett repülőút előtt elvégeztem a Magyar Resuscitatiós Társaság emelt szintű újraélesztés kurzusát, ami tipikusan erre a protokollszerű átvizsgálásra tanított meg” – árulta el Szabó, milyen gondolatok futottak át a fejében a vészhelyzet közepette.
A hódmezővásárhelyi fiatal orvos aneszteziológia és intenzív terápia szakágon szeretne továbbtanulni. Nemrég tudta meg, hogy felvették rezidensnek az SZTE SZAKK Aneszteziológiai és Intenzív Terápiás Intézetbe, ahol tanulmányai mellett két éve dolgozik segédápolóként.
5.-es biológiakvíz: hány veséje van egy embernek? – 10 kérdés az emberi testről
