A tél elmúltával, a tavasz, a jó idő, a megújuló természet varázsa, a kerti munkák szükségszerűségének parancsa minden korosztályt a szabadba hív. A gyermekektől a már mozogni alig tudó idős emberig a napfény hívó hatásának nem tud ellenállni senki.
A szabadban folytatott tevékenységek, sport, munka, kirándulás közben bármikor keletkezhetnek kisebb, nagyobb sérülések, sebek, amelyeknek megfelelő elsődleges ellátása szövődmény nélküli, gyors gyógyulást eredményez. A szabadban szerzett sebek további sorsában fokozottabban játszik szerepet a sebek szennyezettsége, így fertőzött sebek továbbfertőzési lehetőségének megelőzése, a helyes sebkezelés, nemcsak megrövidíti a kellemetlenségek, vagy a szenvedés időszakát, hanem számos súlyos szövődmény is megelőzhető (pl.: a fertőzés, a gennyes folyamatok átterjedése az izületekre, a csontvelőre), amelyek akár tartós rokkantságot okozhatnak.
"Az optimális sebgyógyulás alapvető feltéttele a sebek elsődleges, szakszerű ellátása és kezelése." A sebek mindig váratlanul keletkeznek, és - bár a sebellátás az egyik legősibb orvosi tevékenységnek tekinthető - az első ellátók, szinte mindig a laikusok köréből kerülnek ki. A gyakorló orvosok a legelképesztőbb sebellátási hiedelmekkel találkoznak, melyek közül nem egy kifejezetten nehezíti az orvosi ellátást, felesleges fájdalmat és további szövődmény veszélyt okozva a sérültnek. Az egyik leggyakrabban előforduló hiba a szennyezett seb (legyen az metszett, vágott, szúrt seb, vagy harapás) bőséges beszórása valamilyen sebhintőporral, amelynek eltávolítása igen nagy fájdalmat és további felesleges szövetroncsolást okoz, esetleg a további ellátást, a sebszélek egyesítését is nehezíti.
A sebgyógyulást befolyásoló tényezők: a sérülés formája, súlyossága, a sérülés körülményei (másodlagos károsodások, fertőzöttség foka) és a szervezet ellenálló képessége, aktuális általános állapota, esetleg meglévő krónikus betegségeinek milyensége.
Minden seb egyúttal folytonossági hiányt, behatolási kaput jelent a kórokozók számára, melyek a seb környezetében vannak, ezért a sebkezelés alapelve, hogy minden sebet, sérülést fertőzöttnek kell tekintenünk és a kezelés elsődleges célja a fertőzés veszélyét minimálisra csökkenteni.
Elsősegély nyújtásakor, azaz a sebellátás első szintjén törekedni kell arra, hogy a seb szennyezettségét a lehetőség szerint csökkentsük. A sebszélek lemosása bőrfertőtlenítő oldattal és a seb steril fedése ellátásaként elegendő.
A házipatika nélkülözhetetlen része tehát a steril kötszer és valamilyen bőrfertőtlenítő oldat pl.: Betadine. A jódtartalmú Betadine a legtöbb csírát, vírust és baktériumot elpusztítja a sebben. Vigyázat, a legjobb sebfertőtlenítés mellett is előfordulhat, főleg rozsdás szeg okozta, vagy trágyával, földdel szennyezett seb esetén, hogy tetanusz oltásra is szükség van.
A sérülés típusai:
Horzsolás: ilyenkor a bőrnek csak a felső rétege sérül, a gyógyulás a horzsolás mélységétől függ. A teendő a sebet Betadine oldattal fertőtleníteni, a sebbe került idegentestet (homok, por, stb.) Betadinnal átitatott vattapálcával eltávolítani, steril fedés.
Vágott seb: apró vágásnál elég a sebtapasz, a mély és nyitott sebet össze kell varrni. Elsősegély: vérzéscsillapítás, a seb Betadine oldattal történő fertőtlenítése, steril sebfedés.
Zúzott sebek: a testszövetek durva behatásra roncsolódnak. A zúzott, elhalt szövetroncsok ideális környezetet jelentenek a baktériumok számára, a seb könnyen fertőződhet. Itt is alkalmazhatunk az elsősegély nyújtásakor, fertőtlenítésre Betadine oldatot, a sebre steril kötszert tegyünk.