Praktikus "fogás" lehet, ha eleve nem megyünk a helyi önkormányzatok által hivatalosan nem kijelölt korcsolyázó helyekre, tó- és folyószakaszokra - hangsúlyozza a HVG . Ha viszont mégsem vettük kellően komolyan a veszélyt, a megfelelő ismeretek birtokában azért még segíthetünk magunkon vész esetén.
Leküzdeni a pánikot
Egy ilyen szituációban az emberi szervezet mind fizikailag, mind pszichésen hatalmas igénybevétel alá kerül. A hideg hatására összeszűkülnek az erek, ami izomgörcsökhöz vezet. Nagyjából 10 perc eltelte után már nem is lesz képes a pórul járt személy arra, hogy önerőből kijusson a jeges vízből. A kihűlés miatt bekövetkező eszméletvesztés pedig körülbelül egy óra elteltével áll be.
Bár a pánikhelyzet ezt eleinte igencsak megnehezíti, fontos, hogy minél hamarabb megnyugtassuk magunkat - igyekezzük normálisan lélegezni és ne csapkodjunk össze-vissza a végtagjainkkal. Hiába tűnne jó ötletnek, ne szabaduljunk meg egyetlen ruhadarabunktól sem, különösen annak tükrében, hogy az esetleg az alá beszorult légbuborékok a segítségünkre is lehetnek a felszínen maradásban.
A helyes mozdulatok
5.-es biológiakvíz: hány veséje van egy embernek? – 10 kérdés az emberi testről
Ha már sikerült úrrá lennünk a pánikon , következhet a veszélyes helyzetből való kijutás. Ehhez keressük meg a minket körülvevő jégfelület legvastagabb, egybefüggő részét. Mindkét kezünkkel egyszerre próbáljuk meg kihúzni magunkat, amennyiben pedig van nálunk valamilyen éles tárgy, azt használhatjuk kapaszkodóként.
Lábainkkal úszómozdulatokat tehetünk egészen addig, amíg testünk nem került teljesen vízszintes helyzetbe. Ekkor a könyökünkre támaszkodva, hason csúszva kezdjünk el kimászni a vízből. Ügyeljünk eközben a testsúlyunk minél egyenletesebb elosztására, nehogy a jég ismét beszakadjon alattunk!
Innen gördülő mozgásokkal juthatunk el a partig, majd a lehető legrövidebb időn belül keressünk egy fűtött, meleg helyiséget, ahol megszárítkozhatunk.
Legjobban: