Nagyon sokan használnak csapvizet az otthoni egészségügyi eszközeikhez, például az orrmosó kancsókhoz, a kontaktlencse-tartókhoz, valamint a párologtatókhoz vagy párásítókhoz, még annak ellenére is, hogy a csapvíz nem steril, így pedig potenciálisan veszélyes lehet az iváson kívül egyéb célokra használni. Erre mutatott rá az amerikai betegségmegelőzési és járványügyi központ (CDC) friss tanulmánya, amelynek eredményeiről a Health.com is beszámolt.
A kutatók több mint 1000 amerikai véleményét kérték ki a csapvíz biztonságosságáról és sterilitásáról. A válaszadók harmada – főként a férfiak, a városban élők és az afro-amerikaiak – állította azt (tévesen), hogy a csapvíz nem tartalmaz baktériumokat vagy más mikrobákat. Emellett a megkérdezettek 62 százaléka szerint a csapvíz biztonságosan használható az orrmelléküregek kiöblítésére; 50 százalék szerint pedig a kontaktlencsék letisztítására is. Ezenkívül a válaszadók csaknem negyede ismerte be, hogy használtak már csapvizet párásítóhoz vagy CPAP-készülékhez – ez utóbbi egy olyan eszköz, ami az obstruktív alvási apnoé kezelésére szolgál.
A felmérés adatai a szakemberek szerint azt sugallják, hogy az embereket átfogóbban kellene tájékoztatni arról, hogy milyen célra szabad használni a csapvizet, és mire nem. „Ezzel az információval senkit nem akarunk megijeszteni, sem pedig azt éreztetni, hogy a csapvíz nem biztonságos iváshoz, főzéshez vagy fürdéshez. Csupán azt szeretnénk, ha az emberek tudnák, léteznek kórokozók a környezetünkben, amelyek bejutnak a csövekbe, így az ivóvízbe is” – magyarázta Shanna Miko, a CDC járványügyi hírszerző szolgálatának munkatársa, aki egyben a tanulmány társszerzője.
Kórokozók a csapvízben
A legtöbb helyen biztosítják, hogy a csapvíz megfeleljen a biztonsági előírásoknak, és így bátran megihassuk, illetve használhassuk főzéshez és fürdéshez. Bizonyos mikroorganizmusok azonban még így is megmaradnak a vízvezetékekben. A csapvízben található mikrobák többnyire nem jelentenek veszélyt, ha a folyadékot megisszuk vagy főzéshez használjuk. A csapvíz aeroszolizáló orvosi eszközökben történő, illetve szem- vagy orröblítéshez való alkalmazása viszont már felvethet biztonsági aggályokat a szakemberek szerint. A becslések szerint ugyanis a csöveket bevonó biofilmben élő kórokozók tehetők felelőssé a víz által terjesztett betegségek nagy részéért, amelyek miatt csak az Egyesült Államokban évente 120 ezren kerülnek kórházba és 7 ezren halnak meg.
A csapvízben jelenlévő kórokozók típusa a helyi vízkezelési gyakorlattól, valamit az adott vízcsövek földrajzi elhelyezkedésétől is függ. A meleg vízű területeken például az egész évben veszélyt jelenthet a Naegleria fowleri, ami egy „agyevő” amőba. Ez a mikroorganizmus ugyan ritkán okoz fertőzést, ám ha valakit mégis megtámad, annak általában végzetes következménye van. A legtöbb megbetegedés a fertőzött tavakban vagy folyókban való úszáshoz kapcsolódik, de a szennyezett csapvízzel való orröblítéssel is összefüggésbe hozható a fertőzés. De hasonló mértékű veszélyt jelentenek a tüdőgyulladást kiváltó kórokozók, például a legionellózist okozó Legionella pneumophila.
A CDC szakemberei az amerikai Környezetvédelmi Ügynökséggel (EPA) együttműködve azon dolgoznak, hogy megértsék, hogyan válhatnak az elöregedő csövek kórokozók táptalajává. „Sok csővezeték jóval több mint 50 éves. Ha folyamatosan vizet vezetünk át ezeken a csöveken, természetes, hogy előbb-utóbb felhalmozódnak a környezetben élő kórokozók, amelyek képesek alkalmazkodni a körülményekhez” – mondta Miko. Ahhoz viszont, hogy ennek jövőbeli kockázatait tisztában láthassuk, a szakértő szerint több kutatásra van szükségünk.
Hogyan deríthetjük ki, hogy van-e ólom a csapvizünkben? Mitől szennyeződhet be ólommal a víz? Milyen egészségügyi következményei lehetnek, ha ólmos vizet iszunk? A legfontosabb információk egy helyen.
Hogyan tegyük biztonságossá a csapvizet?
Az, hogy a vízben terjedő kórokozók mekkora veszélyt jelentenek valakire, számos tényezőtől függ, beleértve az egyén életkorát, egészségi állapotát és a csapvízzel használt orvosi eszköz típusát. Egy olyan eszközt, amellyel közvetlenül a testbe engedjük a vizet vagy a párát, nyilvánvalóan kockázatosabb a potenciálisan fertőzött csapvízzel használni, mint például egy párásítót, amely egy helyiségben oszlatja szét az általa kibocsátott párát. Mindez viszont jóval kisebb veszélyt jelent egy egészséges, erős immunrendszerű felnőttre, mint az idősekre, a 6 hónaposnál fiatalabb babákra, illetve a legyengült immunrendszerű személyekre. Az ő esetükben tehát fokozott óvatosság, ezzel együtt pedig a csapvíz használat előtti, megfelelő kezelése indokolt.
Ez is érdekelhet
Miko szerint a csapvíz jelentette egészségügyi kockázat csökkentéséhez nem feltétlenül szükséges desztillált vizet vagy drága vízszűrőt vásárolni. A szakértő szerint elegendő, ha használat előtt 1-3 percig forraljuk a csapvizet, majd hagyjuk lehűlni. A megmaradt vizet fertőtlenített edényekben, hűtve tárolhatjuk, de csak rövid ideig.
