Zöld javak – Merza Péter természetvédelmi mérnök, a Humusz Szövetség alelnöke beszélgetésünk során ezzel a kifejezéssel írta le azt a gyűjtőfogalmat, amelyet hivatalosan biohulladéknak hívnak. Szóhasználata nagyon beszédes, hiszen rámutat annak a gyakorlatnak a helytelen mivoltára, amelyet ma a legtöbben követünk itthon. Valószínűleg ritkán gondolunk ugyanis bele, de minden alkalommal, amikor a meghámozott zöldségek héját, vagy akár a kidobásra ítélt ételmaradékot a szemetesbe kotorjuk, majd a zsákot hétről hétre kitesszük a szemétszállítóknak, voltaképpen feleslegesen károsítjuk a környezetet. Mivel környezetünket egyre inkább megterheli és élhetetlenné teszi modern életmódunk (ahogyan azt a klímaválság is mutatja), fontos, hogy tudatosabbá váljunk a témát illetően.
A jövő évtől kezdve ebben hivatott előrelépést hozni egy minden tagállamra érvényes európai uniós irányelv. A döntés már 2018-ban megszületett arról, hogy 2023. december 31. után a tagországok kötelesek megteremteni a biohulladék elkülönített gyűjtésének és kezelésének hátterét. E körbe tartozik minden „biológiailag lebomló, kerti vagy parkokból származó hulladék, háztartásokban, éttermekben, étkeztetőknél és kiskereskedelmi létesítményben keletkező élelmiszer- és konyhai hulladék, valamint élelmiszer-feldolgozó üzemben keletkező hasonló hulladék”. Leegyszerűsítve tehát a magyar állam köteles lesz fellépni az ellen, hogy a biohulladék továbbra is a kommunális hulladékban landoljon, ehelyett fenntarthatóbb alternatívát kell létrehoznia. De miért is fontos ez pontosan?
A termőföldeket is táplálhatná
„Most a települési hulladékunk 30-40 százalékát elpazaroljuk azzal, hogy a biohulladék hulladéklerakóba vagy -égetőbe kerül, holott ezek a zöld javak valójában hasznosíthatók lennének. Vissza kellene, hogy kerüljenek a természetes körforgásba, de akár energiaforrásként is újrahasznosíthatók lennének” – mutatott rá Merza. Hozzátette, minden szerves anyag, legyen az növényi vagy állati eredetű, amelyre nincs szükségünk, biohulladéknak számít. Érdemes ezen belül elkülöníteni a konyhai és a kerti zöldhulladékot, illetve ezeken belül a komposztálható zöldhulladékot. A kerti zöldhulladékot egyre több helyen kezelik úgy, hogy vagy helyben komposztálják, vagy működik rá begyűjtési rendszer is. A konyhai szerves hulladék esetében viszont kevésbé megnyugtató a helyzet, miközben ez adja a háztartásokban termelődő hulladék mintegy harmadát.
„A legrosszabb, ami a hulladékunkkal történhet, ha lerakóba kerül. Sajnos Magyarországon még nagy arányban ezt a gyakorlatot követjük rendszerszinten. Ilyenkor oxigénmentes környezetben tömörítik válogatás nélkül a kommunális hulladékot, amelynek bomlása során – a biohulladék adta magas szervesanyag-tartalma miatt – jelentős mennyiségű metán szabadul fel. Ez a gáz egyfelől gyulladásveszélyes, másfelől erősen üvegházhatású. A másik rossz gyakorlat a hulladékégetés, avagy szebb elnevezéssel "energetikai hasznosítás". Ez azért problémás, mert a biohulladék fűtőértéke eleve nem túl jó, ráadásul sok esetben magas a nedvességtartalma. A kommunális hulladék erőművi égetése során pedig rengeteg egészségkárosító füstgáz kerül a légkörbe a különféle szűrők ellenére is, ami légúti és daganatos megbetegedésekhez vezethet. Emellett a folyamat végén, mivel az égés nem tökéletes, toxikus salakanyag is keletkezik, amely ugyancsak hulladéklerakókban végzi” – magyarázta a szakember.
Kiemelte, a biohulladékot sokkal inkább be kellene csatolni egy körforgásos rendszerbe. Valójában ugyanis, ahogyan azt a zöld javak kifejezés is sugallja, értékes erőforrásról van szó. Nemzetközi példák alapján a két legelterjedtebb hasznosítási módszer a biogáz-előállítás és a komposztálás. A biogázt üzemanyagként, energiaforrásként lehet felhasználni, míg az ipari komposzttelepeken előállított komposzt a mezőgazdaságba visszaforgatva rendkívül hasznos tápanyag-utánpótlási lehetőséget kínál. Jó eszköz lehet például a műtrágyák kiváltására, egyszersmind ellensúlyozva a klímaváltozás negatív hatásait, illetve a talajeróziót.
Az Európai Unió hivatalos célkitűzése egyébként, hogy területén 2030-ig a települési hulladék legalább 65 százaléka újrahasznosuljon, illetve annak kevesebb mint 10 százaléka kerüljön hulladéklerakó telepekre. Szelektíven gyűjtött hulladékot tilos is lesz ez utóbbiakra lerakni. A kitűzött célok eléréséhez elengedhetetlen a biohulladék külön kezelése, lévén, hogy milyen nagy részét képezi ez a települési hulladéknak. Merza Péter ezzel kapcsolatban elmondta, ma Magyarországon a települési hulladék mintegy 60-65 százaléka kerül hulladéklerakókba és fűtőanyagként hulladékégető erőművekbe.
A hulladékkezelés hierarchiája:
5.-es biológiakvíz: hány veséje van egy embernek? – 10 kérdés az emberi testről
Egy újabb kuka a háztartásban vagy a környéken
Hogy pontosan miként fog Magyarországon megvalósulni a biohulladék szelektív kezelése, egyelőre nem ismert, mivel a kormány még nem tette közzé az erről rendelkező jogszabály szövegét. Ugyanakkor a témában részletes kutatásokat végzett a közelmúltban a Pécsi Tudományegyetem Műszaki és Informatikai Kara (PTE MIK) a Pannon Egyetem megbízásából. A Baranya megyei felsőoktatási intézmény egy szeptember eleji közleményében Vér Csaba, a PTE MIK tudományos segédmunkatársa, a projekt pécsi koordinátora arról nyilatkozott, hogy a legnagyobb kihívást a háztartásokban keletkező konyhai szerves hulladék elkülönített gyűjtése jelenti majd, mivel ennek nincs itthon hagyománya, megszilárdult gyakorlata. „Az első kérdés ezzel kapcsolatban úgy fogalmazódott meg, hogy a hulladékgyűjtő szervezet elmenjen-e a háztartásokhoz és így gyűjtse be a hulladékot, vagy alakítson ki hulladékgyűjtő helyeket akár a hulladékudvarokban, akár más közforgalmú helyeken telepítsen olyan eszközöket, amelyekben elhelyezhető a lakossági konyhai szerves hulladék. Mindegyikre van példa Európa országaiban, de egy országon belül ott sem feltétlenül egységes a rendszer” – fogalmazott Vér.
Ez utóbbi kijelentését lapunknak több külföldön élő forrásunk megerősítette. Egyikük, Dániel idén tavasszal vállalt munkát a hollandiai Eindhovenben. Mint mondja, amikor kibérelte mostani otthonát, a szomszédok mondták el neki, mire való a házhoz tartozó zöld kuka. „Azt mondták, hogy ami el tud rohadni, azt rakjam bele. Eleinte többféle változáshoz hozzá kellett szoknom itt, ez csupán egy volt a sok közül, de összességében nem volt nehéz átállni rá. Egyébként szerintem teljesen oké ez a rendszer, és nem okoz néhány percnél több erőfeszítést. A lakáson belül egy zárható dobozban gyűlik a konyhai szemét, amelyet egy-két naponta kiviszek a ház előtti kukába, hogy ne bent kezdjen el rohadni. A kukából kéthetente viszik el a szemet. Cserébe a normál kukám nem büdös, meg lassabban is telik meg” – mesélt tapasztalatairól, hozzátéve, hogy más helyeken látott olyat is, hogy a zöld kuka nem a háztartásokhoz tartozik, hanem az utcákhoz. „Ott süllyesztett tárolókba lehet kivinni a biohulladékot. Nyilván ezek környezetében van némi lokális rovarinvázió és bűz. A helyiek viszont elég vállvonogatósan állnak a kérdéshez. Azt mondják, hogy azért büdös éppen ott a szemét, mert valahol büdösnek kell lennie.”
Gergő tavaly év végén költözött el Budapestről Stockholmba, majd pár hónappal később Luxemburgban kapott új állást. Elmondta, Svédországban régebbre visszanyúló hagyománya van a komposztálásnak. Akikkel beszélt, sokan otthon kis vödrökben, erre a célra kialakított papírzsákokban gyűjtik a szerves hulladékot. Amint megtelt, a zacskókat egy fekete konténerbe dobják a társasházakban. „A kertes házakban maguk dönthetnek arról a lakók, hogy szeretnének-e komposztot. Azért általában szoktak élni ezzel a lehetőséggel. Pozitívan állnak a kérdéshez, nem csinálnak gondot belőle” – árulta el Gergő. Hozzátette azonban, hogy kisebb csalódására Luxemburgban egyelőre nem találkozott hasonló rendszerrel.
Nem muszáj megvárni, hogy mások oldják meg a problémát
Fontos hangsúlyozni, hogy bár az EU már a jövő évtől kezdve elvárja a tagállamoktól, hogy lépéseket tegyenek az ügyben, azért egy ilyen jellegű hulladékkezelési rendszer kiépítése nem megy egyik napról a másikra. Vér Csaba például úgy becsülte meg, hogy egy új rendszer felfuttatásához legalább 7-8 év szükséges. Ez azonban nem azt jelenti, hogy addig is teljesen tehetetlen lenne a lakosság. Sőt, a változáshoz nélkülözhetetlen az egyéni aktivitás és kezdeményezőkészség.
„A leginkább környezetbarát hulladékkezelési mód minden esetben az, ha minél kevesebbet utaztatjuk az anyagot. Ennek értelmében a helyben történő komposztálás a legfenntarthatóbb megoldás. Ezt egyébként bárki elkezdheti akár azonnal. Sok olyan példát láthatunk, ahol ez jól működik. A háztartásoknál saját kertben, de akár beltéren is lehet így kezelni a biohulladék komposztálható részét. Illetve egyre több helyen működnek olyan közösségi vagy társasházi komposztálók, ahol a lakók összefogva együtt hasznosítják a zöld javakat” – hívta fel a figyelmet Merza Péter. Kitért rá, a közösségi komposztálók jogi helyzete egyelőre nem teljesen tisztázott, mert a hatályos törvények nem szabályozzák teljeskörűen, ki és hogyan működtetheti azokat. A Humusz Szövetség azt reméli, hogy a várhatóan novemberben megjelenő jogszabály a biohulladék kezeléséről ezen a területen is egyértelmű helyzetet teremt majd, illetve helyén fogja kezelni a már jól működő gyakorlatokat.
„A közösségi komposztálók nagymértékben hozzájárulnak az EU céljainak eléréséhez is, tehát hogy elkülönítve gyűjtsük a biohulladékot. Ha a komposztálható rész ebből már helyben hasznosul, akkor annyival is kevesebb kerül a kukákba. Jelenleg sajnos kevés adat áll rendelkezésre arról, hogy mennyi szerves hulladékot komposztálnak a közösségi komposztpontok. A Humusz Szövetség saját komposztpontjáról tudom csak biztosan elmondani, hogy évente két tonna szerves hulladékot kezelünk. Ez mind a lakosságtól érkezik. Ha több ilyen komposztpont működne akár Budapesten, akár más településeken, azzal jelentősen csökkenteni lehetne a begyűjtendő és elszállítandó biohulladék mennyiségét” – hangsúlyozta a környezetvédelmi szakember.
Kitért rá, dacára az általános tévhiteknek, ha jól kezeljük a komposztot, akkor nem kell sem a szagoktól, sem a kártevők megjelenésétől tartani. „Nem azt mondom, hogy teljesen alaptalanok ezek a félelmek. Fontos azonban, hogy tudatosítsuk magunkban, hogy bizony a legtöbb ember elkényelmesedett, és azt gondolja, majd más megoldja helyette a problémákat. A klímaváltozást és a hulladékkezelés kérdését azonban csak együtt tudjuk megoldani, ehhez pedig be kell vállalni egy minimális kényelmetlenséget. Nem fenntartható már, hogy ne vegyünk tudomást arról, milyen következményekkel jár az életmódunk, illetve a hulladékunk” – szögezte le Merza.
Ez is érdekelhet
Hozzátette, ha újonnan fognánk bele a komposztálásba, akkor hasznos útmutatót találhatunk ehhez például a Humusz Szövetség honlapján. Emellett sok településen nagyon támogatóak az önkormányzatok is, amelyek különféle programok keretében komposztkeretosztással, képzésekkel is segítik a helyi lakosokat a háztartási hulladék önálló kezelésében. Érdemes tehát lakóhelyünkön is tájékozódni az elérhető lehetőségekről.
