A talaj biztosítja élelmiszereink 95 százalékát, miközben kulcsfontosságú szerepet tölt be a biodiverzitás megőrzésében, a légköri szén tárolásával pedig az éghajlatot is segít egyensúlyban tartani – sorolja a The Conversation oldalán megjelent cikkében Jose David Henao Casas, az Amszterdami Szabadegyetem Környezetkutató Intézete posztdoktori kutatója. És ez még nem minden! Mint írja, a Tudatos Bolygó mozgalom Mentsük meg a talajt kampánya egy friss jelentésében az egészséges talaj és az ember mentális és fizikai egészsége közötti közvetlen kapcsolatra hívja fel a figyelmet. „Szó szerint javíthatja a bélflórát, ha érintkezünk a talajjal, beleértve, hogy mezítláb járunk rajta, vagy bekoszoljuk a kezünket” – fogalmaz a szakember.
A talajban számos olyan baktérium megtalálható, amelyek kívül-belül benépesítik szervezetünket, hiszen bélrendszerünkben és bőrünkön élnek. Tudományos vizsgálatok igazolják, hogy a talajjal való fizikai kontaktus kihatással van a bélflóra sokszínűségére, ennél fogva egészséges harmóniájára egyaránt. Beszédes, hogy a valaha rögzített legmagasabb szintű diverzitást egy, az amazóniai esőerdőben elkülönülten élő, vadászó-gyűjtögető életmódot folytató törzs tagjainál mutatták ki, akik szinte mindig mezítláb járnak a rendkívül gazdag erdei talajon.
Ugyancsak lényeges szempont, hogy bélrendszeri egészségünket a változatos, kiegyensúlyozott étrend támogatja leginkább a mindennapokban. Sőt, a talaj is éppen e téren befolyásolja legközvetlenebbül életünket. Ahhoz ugyanis, hogy megfelelően tudjon működni, testünknek vitaminokra és egyéb tápanyagokra van szüksége, amelyekhez az elfogyasztott növényi és állati eredetű élelmiszerekből juthatunk hozzá. Márpedig azok a növények és haszonállatok, amelyeket egészséges, szerves anyagokban gazdag talajon termesztenek és legeltetnek, maguk is tápanyagdúsabb forrást jelentenek élelmezésünkben.
Ezért veszélyes a talajerózió
Napjainkban az élelmiszereinket sújtó tápanyaghiány nagyrészt a kimerült, leromlott állapotú talajon termesztett növényekre vezethető vissza. A probléma pedig még a leggyakrabban fogyasztott terményeket is veszélyezteti. Egy 2020-ban publikált spanyolországi tanulmány például arra figyelmeztetett, hogy a búza fehérjetartalma 1955 és 2016 között közel negyedével, 23 százalékkal csökkent. Mindebből jól látható, miként veszélyezteti az emberi egészséget is a talaj pusztulása.
De mi is az a talajpusztulás? Az Egyesült Nemzetek Szervezete (ENSZ) meghatározása alapján a talajban fellépő fizikai, kémiai és biológiai minőségromlást nevezzük így, ami jelentheti a szerves anyagok elvesztését is. A bajt gyakran a fenntarthatatlan mezőgazdasági gyakorlatok idézik elő, például a túlzásba vitt szántás. A szervesanyag-tartalom jelen esetben a talaj élő része – az a rész, amely az elhullott növények és állatok mikrobák általi lebontásából származik. Az így keletkező tápanyagokat ugyanis más organizmusok újra tudják aztán hasznosítani.
Becslések szerint a mezőgazdasági területek talajában legalább 3-6 százalékot kellene elérnie a szervesanyag-tartalomnak ahhoz, hogy az ott termő növények kellően gazdagok legyenek tápanyagokban. Valójában azonban a világ jelentős részén ez nem érvényesül napjainkban. Ma globálisan a termőföldek 40 százaléka leromlott állapotú ilyen szempontból, és az ENSZ Élelmezésügyi és Mezőgazdasági Szervezete előrejelzése szerint az évszázad közepére a bolygó felső talajrétegének 90 százaléka veszélybe kerülhet.
A széles körű talajromlás okozta tápanyaghiány pedig mentális egészségünkre is rányomhatja bélyegét. A B1-, B6- és B9-vitamin-hiány például olyan problémákkal hozható összefüggésbe, mint a depresszió megnövekedett kockázata. Hasonlóképpen ásványi anyagok és nyomelemek, így a vas és a cink hiánya is negatívan befolyásolhatja az emberi agyműködést. Nem mellesleg az egészséges bélflóra olyan boldogsághormonok termelődésében is szerepet játszik, mint a szerotonin és a dopamin. „A jó hír, hogy lehetséges növelni a talaj szervesanyag-tartalmát, ha a mezőgazdasági termelők megfelelő támogatást kapnak ahhoz, hogy az intenzív és monokultúrás növénytermesztésről át tudjanak állni egy regeneratívabb mezőgazdasági gyakorlatra. Például a takarónövények termesztésére (olyan növények ültetésére, amelyeket nem takarítanak be, de javítják a talaj egészségét) és a vetésforgóra” – írja Casas.
Hozzáteszi, az ENSZ következő klímacsúcsa novemberben jó esélyt kínálhatna a világ kormányainak arra, hogy megállapodjanak az említett átállást segítő irányelvekről és pénzügyi ösztönzőkről. Addig is azonban, amíg ez megtörténik, a szakember mindenkinek azt tanácsolja, hogy merjük bármikor bekoszolni a kezünket a szabadban, járjunk mezítláb a parkokban, élelmiszert pedig lehetőség szerint olyan termelőktől vásároljunk, akik odafigyelnek a fenntarthatóságra a mezőgazdaságban. „Ami jó a földnek a lábunk alatt, jó a testünknek és elménknek is” – hangsúlyozza a kutató.
Legjobban: